Véber György: Miért kellene mellébeszélnem?

Véber György kétségtelenül a magyar edzői kör egyik legszínesebb, és a megszokottól talán legeltérőbb egyénisége. Május elején tűnt szem elől, amikor meneszették a Mezőkövesd kispadjáról, amely nélküle is kiesett az élvonalból. Bár azt mondja, nem szeret visszanézni, a Mezőkövesden töltött két évről és persze a terveiről is beszélgettünk vele.

– Megemészette már a menesztését?
– Nem kellett megemésztenem semmit sem. A szerződésbontás egy több mint két éves történet végét jelentette, és tudva, milyen körülmények között kezdődött, milyen helyzetben volt a csapat, amikor átvettem, és milyenben, amikor átadtam, tiszta lehet a lelkiismeretem. Talán furcsán hangzik, hiszen a csapat végül kiesett, és velem is kiesett volna, ám nyugodtan mondhatom, az összkép pozitív erről a bő két évről.

– Tehát nem rágja magát a kudarcon?
– Amikor felbontottuk a szerződésemet, véget ért életem egy időszaka, én pedig az Újpestet leszámítva nem szoktam nosztalgiázni. A jövőm most sokkal jobban érdekel, mint a közelmúlt.

– Azt azért nehéz elhinni, hogy nem bántotta a klub döntése.
– Nem rázott meg, mert benne volt a levegőben, így nem ért meglepetésként. Vagyok annyira dörzsölt, hogy látom, érzem, mi zajlik körülöttem. Már az őszi kör végén tapasztaltam az első jeleket, amikor idegenben a Videotontól kikaptunk, és a meccs után a buszunk mellett volt egy kemény beszélgetésem az elnökkel. Az előrehozott tavaszi fordulókban jól hajráztunk, ettől akkor megnyugodtak a kedélyek.

– Tehát nem is csalódott?
– Dehogynem. Egy edző számára csalódás, hogy a csapata a meccseken szinte semmit sem ad vissza abból, amit a hét közben az edzéseken gyakorolt, és maradéktalanul végre is hajtott. Ez elszomorít, és bár nyilván az én hibám is, számomra továbbra is érthetetlen.

– Sokan furcsállották a meccs utáni nyilatkozatait, amelyekben kendőzetlenül bírálta a csapatát, olykor név szerint is egyes játékosait. Utólag is így tenne?
– Én azt furcsállom, hogy ezt furcsállják. Állandóan azt hallom, hogy Harsányit nem kellett volna kritizálnom, de az az igazság, hogy ha ő a sok helyzetéből egyszer eltalálja a kaput, egy szót sem szólok, így viszont nem nyertünk, hanem kikaptunk. Én mindig azt mondtam, amit az adott meccsen láttam, nem értem, miért kellene mellébeszélnem vagy közhelyeket pufogtatnom.

– Játékosként mit szólt volna, ha az edzője a sajtótájékoztatón, hogy Véber Gyuri ma bizony pocsékul futballozott?
– Azt, hogy akkor bizonyára pocsékul is futballoztam. Ha rossz teljesítmény után nem azt mondom, hogy ez rossz teljesítmény volt, akkor mindenki hülyének néz. Tudom, az általános nézet az, hogy az öltözőn belül kell ezeket a véleményeket elmondani, ám ezeket a meccseket mindenki látja, nem hazudhatunk, ki kell mondani azt is, ami rossz. Arról nem is szólva, hogy tudom, egyes kollégák kifelé milyen arcot mutatnak, az öltözőben pedig egész másként viselkednek, én nem ilyen vagyok. Hozzáteszem, a következő edzésen Harsányinak már abban próbáltam segíteni, hogy legközelebb ne puskázza el a ziccerét.

– Mivel tölti a napjait?
– Semmivel. Most amúgy is szabadságon lennék, azaz pihenek, és várakozom.

– Azt is hallani, hogy végleg visszavonul. Ez igaz?
– Nem. Egy nyilatkozatomban azt mondtam, ha belátható időn belül, egész pontosan augusztusig nem kapok munkát a futballban, akkor kénytelen leszek elhelyezkedni a civil életben. El kell tartanom a családomat, és nem tölthetem örökké tétlenül a napjaimat. Visszavonulásról azonban szó sincs, ha így történne, akkor is várnám a lehetőséget, és ha megkapnám, vissza is térnék a labdarúgásba.

– A civil életben hol helyezkedne el?
– Jó kérdés, még nincs konkrét ötletem.

– A futballban csak az első osztály vonzza?
– A profi része vonz, tehát szívesen dolgoznék a másodosztályban is. Lejjebb nem, tartom magamat annyira képzett edzőnek, hogy a profi közegbe tartozzak.

– Az előbb azt mondta, csak az Újpesttel kapcsolatban szokott nosztalgiázni. Milyen a kapcsolata most a klubbal?
– Semmilyen. Két éve még csak meccsen sem volt. Sőt, két év után a múlt héten jártam először a Megyeri úton, Tóth Andrisékkal és Juhász Péterékkel lábteniszeztem, és minden kedden ott fogunk tengózni.

– Nebojsa Vignjevics, a csapat edzője azt mondta, csak akkor tér vissza, ha kellően megerősítik a csapatot. Mire gondolt, amikor ezt olvasta?
– Arra, hogy igaza van, az Újpestet meg kell erősíteni. Szép siker a Magyar Kupa megnyerése, de a bajnoki szereplést nem lehet annak nevezni. Nebojsa Vignjevicsnek nyilván megvannak a maga szakmai elképzelései, és külföldiként könnyebben megteheti, hogy nem vállalja a munkát, ha azokhoz nem megfelelőek a körülmények.

– Arra próbáltam célozni, hogy adott esetben Újpesten edzőt kereshetnek...
– Lehet, de jelen pillanatban kizárt, hogy rám essen a választás.

(Forrás: nb1.hu)