Veresegyházi Küzdősport Egyesület: Ahol nem kötelező versenyezni!

Egy évekkel korábbi beszélgetés lényegét idézném bevezetésképpen. Nem kisebb személyiséggel, mint a kétszeres olimpiai bajnok tornásszal, dr. Magyar Zoltánnal beszélgettem. A Ferencváros egykori kivételes klasszisa, a lólengés kétszeres ötkarikás aranyérmese (1976, 1980) kb. szó szerint ezt mondta: „A mai világban én egészen biztosan nem kerülnék a tornasport élvonalába, mert a szüleim nem tudnának havonként 6-8-10 ezer forintos tanfolyamokra járatni. Annak idején ingyen foglalkoztak velem, több szűrőn keresztül jutottam el addig, amíg igazi mesterem, dr. Vígh László kezei közé kerülhettem.”

Bizony, az „átkosban” (annak ellenére, hogy a világért sem kívánnám vissza!) az igazi tömegsport másként működött. A valóban „legcsóróbbak” is kipróbálhatták magukat több sportágban is, attól függetlenül, hogy az illető tehetségesnek bizonyult vagy éppen középszerű képességekkel rendelkezett. Ma mindenért fizetni kell és a fizetés ellenére is a legfontosabb szempont: ki lehet-e valamit hozni az adott gyerekből a versenysport javára. Ezért van az, hogy 7-8 éves gyerekek (nem csak úszásban!) gyakran sokkal többet vannak versenyeztetve, mint amennyire a koruknál, felkészültségüknél fogva szükségük lenne. A szülők is mind jobban „bevadulnak”. Hallani róla, hogy már nem csak az évtizedek óta működő „jégmamák” rontják a levegőt, de más sportágakban is rossz irányban mennek a dolgok. A serdülő focicsapatokban nem ritkán amelyik szülő fizet, annak a gyereke többet játszik. Még rémesebb, hogy a 8-9 éves, szivacskézilabdázók felmenői olykor botrányokat produkálnak…

Szerencsére vannak másféle irányzatok is. Van olyan sportklub, ahol fizetni ugyan kell, de a versenyzés nem kötelező! Aki nem akar például tatamira lépni a Veresegyházi Küzdősport Egyesület színeiben, az attól még nyugodtan látogathatja a klub edzéseit.

– Hat és fél éve vetettem meg a lábamat Veresegyházon; a Városi Innovációs és Szabadidő Sportközpontban béreltem termet terveim megvalósításához – mesélte az agárdi Vízisport Központban edzőtáborozó klub vezetője, Ilyés Gyula. – Emlékszem, az első foglalkozáson tizenegy gyerek volt ott, mostanában pedig száztíz a rendszeres edzéslátogatók száma.

– Ennyi emberrel már aligha képes egymaga eredményesen foglalkozni.

– Mivel a fiatalok adják a döntő többséget, így menet közben arra is volt lehetőségem, hogy „kifigyeljem”, kik lehetnek alkalmasak arra, hogy bevonjam őket az edzői tevékenységbe. Mára már két fiatalember, Czibula Mátyás és Lukács Krisztián is segíti a munkámat, amiben bőven van részem.

– Mitől ilyen népszerű ez a klub? Vannak specialitásaik, amelyek vonzzák a fiatalokat?

– A legkülönfélébb okokból jönnek hozzánk, legtöbbjük 12-13 éves. Közülük számosnak pótapja is vagyok, az edzések nem merülnek ki a szakmai dolgokkal, még az ellenőrzőket is figyelemmel kísérjük. Ahol pedig a tanulással gondok adódnak, azoknak a gyerekeknek tanuló csoportokat szervezünk. Nem tanárok segítik a gyengélkedőket, hanem azok a tanítványaink, akik egy-egy tantárgyból a legjobbak a korosztályukban. Persze a legfontosabb az, hogy jól fáradjon el a gyerek az edzés végére, mert akkor nem marad fölösleges energiája esetleges butaságok elkövetésére…

– Ez mind szép és jó, de hogy állnak a versenyzéssel, hiszen a sikerekre mindenütt szükség van?

– Az alapelvem az, hogy senkit nem erőltetünk semmire! Így aki csak edzésre akar járni, de versenyezni nem kíván, azt is elfogadjuk. A többségben persze dolgozik a virtus, így ők a küzdőtéren is bizonyíthatnak. Az utóbbi három tanévben már nem kevesebb, mint 333, különböző színű érmet szereztek tanítványaink, s ezek közül 122 volt az arany. Ezeket a legkülönfélébb szintű erőpróbákon gyűjtötték be, a régiós bajnokságoktól az országos döntőkig.

– Csak a cselgáncs rejtelmeibe vezetik be a döntő többségükben tizenéves tanítványaikat?

– Szélesebb horizonton mozgunk. Formagyakorlatokra és olyan küzdősportokra is felkészítjük őket, ahol a judós elemet is lehet alkalmazni. Az egyre népszerűbb kempó formagyakorlatiban például nagyon jól hasznosíthatóak a judóban szerzett előtanulmányok is.

– Köztudott, hogy a legkülönfélébb sportágakban a legelső foglalkozások, majd az első erőpróba dönti el: marad-e a fiatal, vagy szépen kisétál a sportcsarnokból. Önök mit tesznek azért, hogy minél kevesebben fordítsanak idő előtt hátat sportáguknak?

– Minden gyerekhez meg kell találni a megfelelő hangot. És aki versenyezni szeretne, annál figyelni kell, milyen erősségű versenyre nevezzük be őt? Ne kapjon túl erős ellenfeleket! Ebben sokat segít egy új kezdeményezés, a „Hepe hupa Kupa”, amelynek vetélkedőin az országos bajnokságok első öt helyezettjei hivatalból ki vannak zárva.

A veresiek a 110 tagjukkal ősszel alighanem ismét nagyobb terem után kell nézzenek. Ehhez is, meg az eredményes munkához is jó szívvel kívánhatunk erőt, egészséget, kitartást elsősorban Ilyés Gyulának, aki éppen a napokban szerezte meg a miskolci egyetemen a pszichológusi diplomáját.