Veszprémi össztűz Sterbik Árpád kapujára
A világ egyik legjobb kapusa, Sterbik Árpád ismét a magyarok ellen készül: szombaton, a férfikézilabda-Bajnokok Ligája csoportrangadóján a Vardar Szkopje hálóját őrzi az MKB-MVM Veszprém ellen.
Ha egyszer megszavaztatják a veszprémi kézilabda-szurkolókat, ki volt a városban minden idők legjobb kapusa, a választás alighanem Sterbik Árpádra esik. A november 20-án már 35. életévét betöltő klasszis a délvidéki Adán nevelkedett, az Újvidék menti falu, Káty RK Jugovic nevű csapatában csodálkozott rá a kézilabdás világ, onnan vitte el a Veszprém. A kereken két méter magas – esetében nem a sportsajtó szokásos fordulata – cerberus átértelmezte a szélső ziccer fogalmát, azaz inkább megszüntette, hiszen az oldalvonal mellől szinte képtelenség volt gólt lőni neki, az ellenfelek egy idő után már nem is próbálkoztak. Nem véletlen, hogy a Veszprém története során – egyetlenegyszer – éppen akkor, 2002 tavaszán jutott be a BL döntőjébe, amikor Sterbik őrizte a kapuját. És sajnos az is logikus fejlemény volt, hogy az akkoriban dúsgazdag Ciudad Real 2004 nyarán elcsábította, elrabolta e különleges kincset. Sterbik hét szezont húzott le Cervantes szülővárosában, majd a csapat csődje miatti mentőakció keretében az Atlético Madridhoz került, onnan pedig Barcelonába, míg idén ki nem kötött az egykori Jugoszláviában, a Vardar Szkopjénál. E tekintetben nincs mit felrónunk neki, legfeljebb annyit, hogy a magyar válogatottság helyett a spanyolt választotta.
Klubszínekben is sokszor keserítette a magyar csapatok életét – írjuk a javára, hogy néhány perccel az aktuális meccs előtt és után is jó cimboraként, a sajtó felé pedig készséges interjúalanyként közelített –, nyilván erre készül szombaton is, amikor veszprémi össztűz zúdulhat rá. A szintén a szerb kézilabdából indult Momir Ilic például most először tesztelheti ebben a felállásban, Chema Rodríguezben pedig régi spanyol klubtársát üdvözölheti.
Sterbik Árpád a Telekom Sporthír Szolgálat munkatársának így vallott érzéseiről, várakozásairól, valamint a soron következő rangadóról: „Mindig öröm volt barátként találkozni a fiúkkal, és kevésbé az, amikor ellenfélként le is kellett győzni őket. Olykor viszont nekem kellett gratulálnom, mint például két éve, amikor oda-vissza verték az Atléticót. Az elmúlt tíz évre persze úgy is lehet visszatekinteni, hogy az egykori magyar és az azt követő spanyol csapataim is végig Európa élvonalában jártak. Veszprém Európa egyik legjobban összerakott csapatával rendelkezik, amelyben jelenleg egyetlen poszton sincs szükség újabb igazolásra. Nálunk ebből a szempontból rosszabb a helyzet, de megvan a lelkesedés, és hozzá egy veszprémihez hasonlóan vehemens, de olykor nagyon is balkániként randalírozó szurkolótábor. Nekünk a Montpellier elleni meccs utolsó percében kiállított szerb Abutovicot kell nélkülöznünk, a Veszprémnek pedig, úgy tudom, hogy Nagy Lacit. A mi edzőnknek ezért át kell szerveznie a védelmet, Ortegának viszont olyan játékosai vannak, akik szinte kivétel nélkül magas szinten tudnak támadni és védekezni is. Ettől függetlenül jó lenne úgy nekifutni a november 22-ei visszavágónak, hogy hazai pályán nem vallottunk szégyent.”
Ezt mi sem kívánjuk. Ezért beérnénk csupán egygólos veszprémi győzelemmel.
(mno.hu, fotó: JochaPress.hu)
