Vetési Iván az indokoltnál jóval hangosabban veri a tamtamot!

Augusztus 30-án levelet merészeltem írni Vetési Iván úrnak, a Magyar Kézilabda Szövetség regnáló elnökének. A téma – amely országos érdeklődést váltott ki – az elnök speciális intézkedéseinek egyikéhez kapcsolódott. Vetési úr ugyanis a tőle megszokott lendülettel felfüggesztette Kovács Pétert a munkavégzés alól, akinek augusztus 31-ig volt élő szerződése a magyar junior válogatott felkészítésére és versenyeztetésére.

Kovács Péter bűne közismert: a maximalista játékos, majd edző a hazai rendezésű junior Vb előtt arról álmodozott, hogy milyen szép lenne, ha világbajnokságot nyerne a csapat. A rideg valóság viszont az, hogy be kellett érniük a 10. hellyel. A torna zárását követően nem sokkal jött az elnöki döntés, amely egyben azt sugallja, hogy a dolgok ilyetén alakulásáért elsősorban (ha nem egyedül?) az egykori világválogatott, az Évszázad Játékosa, az edzőként is több, komoly részsikert magáénak mondható Kovács felel.

Ha ez lenne a helyzet, akkor semmi baj, Kovácsot fel kell függeszteni. Ám akkor sem ilyen hipp-hopp módon, elvégre még semmiféle szakmai értékelés nem hangzott el, amelyet megtárgyalva, sokkal inkább lehetne alapos döntést hozni. Kérdéseim között volt például az, kivel vagy kikkel, milyen szakemberekkel konzultálva született meg az elnöki döntés? A talán legilletékesebbel, Mocsai Lajossal például nem beszélhetett, hiszen Mocsai e hasábokon elég egyértelműen kiállt Kovács mellett.

Azt is próbáltam megtudakolni a „nagyhatalmú” elnöktől, hogyan fogja Kovács elkészíteni a Vb-ről szakmai jelentését, ha fel van mentve a munkavégzés alól? Miként az előbbiekre, erre a felvetésre sem érkezett semmilyen válasz. Ám miután Vetési Iván az elmúlt napokban más fórumokon már megnyilvánult különböző ügyekben, így nem éreztem türelmetlenségnek, hogy hat napos várakozást követően írásban is kifejezzem nemtetszésemet a neki megfogalmazott kérdéseimmel kapcsolatos némasága miatt.

Persze valahol érthető Vetési visszafogottsága, hiszen nem először veri a tamtamot jóval hangosabban, mint ahogy azt esetleg kellene. Ahogy már az első, elnöki sajtótájékoztatóján is tette, amikor teljesen nem oda illő szövegkörnyezetben egyszer csak fontosnak tartotta, kellő hangsúllyal közölni, hogy „ kérem, én kormánytisztviselő vagyok!” Sajnos, ezt a finom fenyítést elég sokan vették, hiszen e sorok „elkövetőjének” két kérdésén kívül a jelen volt legalább félszáz újságíró közül senki más nem merészelt bármit is kérdezni.

Pedig bőven lett volna mit, mint ahogy ez esetben is, amikor – a premierhez hasonlóan – ugyancsak erősen megkérdőjelezhető módon nyúlt bele egy darázsfészekbe. Mert ahol a jégmamákhoz hasonlóan, mind több és több szülő hallatja – akár szakmai kérdésekben is! – egyre hangosabban a szavát, ott bizony nincs minden rendben! Így ha valahol, hát először azon a fronton lenne szükség valamiféle alapvető változtatásokra…

Tengeri kígyó helyett szeretném rövidre fogni a szót. Bízom benne, hogy a jochapress.hu (független, kis magánújság) által feltett kérdésekre előbb-utóbb kénytelen lesz válaszolni Vetési úr, mivel nagy valószínűséggel mások is ilyen vagy hasonló felvetésekkel fogják őt megkeresni. Azzal pedig semmi bajom, hogy ő kormánytisztviselő, mert engem – feltehetően sokadmagammal – csak és kizárólag az érdekel: hogyan képviseli a magyar kézilabdázás érdekeit? Az eddigi tapasztalatok viszont – sajnos – arra utalnak, hogy az elnöknek még nagyon sok tanulni valója van, hiszen nem a pénzszerzés az egyetlen dolga.

Sőt, talán nem is a legfontosabb. Feltéve, hogy nem minden áron szerepelni akar, hanem inkább szolgálni kívánja a sportágat.

A Kovács Péterrel kapcsolatos, aligha védhető, szalmalábakon álló döntése az első változatot erősíti.