Vezérvesztés
Fotó: David Bebber/The Times
Újévkor különös dolgok esnek meg az emberrel. Igaz, csak futó pillanatra, de a jövőbe láttam. Szakmai ártalom, egy hírt olvastam 2018-ból.
Polgár Judit jelentette be, hogy noha a megbízatása 2030-ig szól, megválik az ENSZ-től, nem szolgálja tovább UNWomen esélyegyenlőségi nagykövetként a szervezetet, mert a bolygónk megmentésére létrehozott, a fontos ügynek számos rendkívül befolyásos hírességet megnyert Save Our Planet nevű, kormányok feletti intézmény egyik tanácsadójának kérték fel.
A két és fél évtizeden át a legjobb női játékosként jegyzett sakkozó, aki 2017. január elsején hasonlóan váratlanul mondott le az irányításával a 2016. évi sakkolimpián a csalódást keltő tizenötödik helyen végzett férfiválogatott kapitányi tisztségéről, a Facebookra feltett üzenetében kiemelte, mindennél fontosabbnak tartja, hogy a jövő nemzedékeinek biztosítsuk az emberi léthez szükséges feltételeket. Rendkívül komolyan veszi a kihívást, teljes erőbedobással ennek a munkának szenteli az életét, a jövőben felelősségteljesen nem lenne képes betölteni a nagyköveti tisztséget, ezért fájó szívvel bár, de közölte az ENSZ-szel, hogy megválik a pozíciójától.
Elkötelezettségét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy nem hagyja elárvultan a posztját, javaslatot tesz arra, ki lehetne a méltó utódja, aki minden tekintetben képes lehet előre lendíteni a szervezet munkáját az esélyegyenlőség terén.
A Magyar Sakkszövetség, ha jól rögzítettem a különös hírt, nem kommentálta a bejelentést, miként a nyilvánosság előtt a 2016-os olimpiai szereplést sem értékelte. A hozzászólások között mintha azt olvastam volna, 2017-ben a nők helyzete rohamos mértékben romlott a világon, amiről a nagykövet asszony azonban nem beszélt.
(magyaridok.hu / Novák Miklós)
