Vonuljon börtönbe Pásztor István? Miért éppen nála húzzák meg a vonalat?

Shares

Pásztor IstvánOlvasom tegnap, hogy Pásztor István, a korábbi Elektromos, majd Veszprém játékos – a valóban kiváló kézilabdázó – immár három esztendeje, hogy előzés közben, motorkerékpárjával elütött a zebrán egy akkor 80 éves, idős veszprémi urat. Pásztor megúszta könnyebb sérülésekkel, a bácsi viszont a helyszínen meghalt. A hivatalos becslés szerint Pásztor kb. 80 kilométeres sebességgel haladt, amikor megtörtént a baj. 

A BTK. szerint a halált okozó közlekedési baleset büntetési tétele egytől öt évig terjed. A lefolytatott bírósági eljárás jogerős ítélete szerint Pásztor nyolc hónapos börtönbüntetést kapott, még 2011. novemberében. A máig is aktív balszélső azóta sem vonult be, ismételt kegyelmi kérvénye elbírálatlanul fekszik Áder János köztársasági elnök asztalán.

Számos, rendkívül nehéz és bonyolult kérdés merül fel az emberben az eset kapcsán. Az első pillanat azt sugallja, hogy Pásztor a törvényben foglalt minimum alatti büntetést kapott, örülnie kellene és gyorsan túllenni a büntetésen. Persze ki az, aki önként és dalolva vonul be egy olyan helyre? Elmarasztalható-e Pásztor azért, mert szeretné a dolgot megúszni, elérni, hogy felfüggesszék az ítélet végrehajtását?

A törvény – elvileg – mindenkire érvényes. Ne menjünk más országokba, ne keressünk kirívó példákat arra, hogy ennek meg annak a sztárnak mekkora ügyét is „elsikálták”! Maradjunk itthon. Akik nem mai gyerekek, azok nagyon jól emlékeznek számos, olyan esetre, amikor az illető halálos balesetet okozott és mégsem ült egyetlen napot sem. A hetvenes években Branikovits László, a Ferencváros akkori csatára elütött valakit, aki meghalt, Branikovits felfüggesztettel megúszta. A honvédos Nagy Antal Hajdú megyében gázolt el valakit a zebrán, ő öt évig nem lépett Magyarország területére, így ügye „elévült”… A legutóbbi idők hasonló esete a Debrecenben futballozott Bodnár Lászlóé, aki ugyancsak elgázolt egy szerencsétlent. Bodnárt nevetségesen villámgyors eljárással felfüggesztett börtönre ítélték, és egy időre elvették a jogosítványát. Bumm, ugye jól megdádázták.?.

A fenti esetek elkövetői (és még sokan mások, hasonló ügyekben) mindannyian megúszták, pedig a „hűvös” valamennyiüknek kijárt volna. Kíváncsi lennék, hányszor jut eszükbe áldozatuk? Az viszont biztos, hogy az ilyen kivételezéseknek nem szabadna megtörténniük, hiszen ezek rendkívüli módon rombolják a közhangulatot. Persze azt is megkérdezheti bárki, miért éppen az élsportolókkal kezdjék a rendcsinálást, amikor náluk sokkal nagyobb bűnök elkövetői, nemzetközi szintű gazdasági maffiózók ügyei el sem jutnak a bíróságokra…Márpedig így rendkívül nehéz rendet teremteni, ha a legnagyobb gazemberek vígan sétálnak közöttünk, miközben mások akár néhány tízezer forintos lopásért is a rács mögé kerülnek…

Mostanában egyre több szó esik az ír Francis Tobinról, aki 2000-ben két kisgyermeket gázolt halálra Leányfalun. A családot tönkre tévő ámokfutó előbb három évet kapott, majd 18 hónapra csökkentették büntetését, ám a már tizenegy hónapra lecsökkentett börtön letöltése alól is „kiangolnázni” igyekszik, immár egy évtizede. Egy kétszeres gyilkost Magyarországról futni hagytak óvadék ellenében, mert a törvény ezt megengedte. (Aki erre pecsétet adott, az is megérdemelne egy kis elvonókúrát, nemde?)

Vissza Pásztorhoz. Nem hiszem, hogy az eltelt három év során nem gyötörte az általa okozott tragédia emléke. A kérdés az: jobb így élni és megúszni igyekezni a kirótt, igen visszafogott büntetést, vagy jobb lett volna már régen leülni azt a nyolc hónapot? Elvégre az is előfordulhat, hogy évekkel később Pistának mégis be kell vonulnia.

Mi tehát a teendő? Valamikor el kellene kezdeni a rendcsinálást. Ez tény. Viszont az is érthető, ha Pásztor azt kérdezi: miért éppen nálam húzzák meg a vonalat, amikor mások jelen időben is sokkal nagyobb ügyeket megúsznak?

A sok-sok felmerülő kérdésre – sajnos – nem lehet egyértelmű válaszokat adni. Addig főleg nem, amíg igazságszolgáltatás címén „jogszolgáltatás” működik. Marad az egyes emberek lelkiismerete, amely vagy működik, vagy nem.

Ami engem illet, nem irigylem a személyesen is ismert Pásztor Istvánt. Ha bevonul a börtönbe, ha nem.