Zarándi Lászlóék miatt két hordó sört vesztett Hegyi Gyula!

atl_Zarándi László, 440

Kevés ilyen szerencsés emberrel találkoztam, mint amilyen dr. Zarándi László. Az ötvenes évek világszerte ismert „Villámikrek” egyike, az olimpiai bronzérmes, majd  Európa-bajnok vágtázó, a Testnevelési Főiskola későbbi tanszékvezetője ugyanis már tízéves korában pontosan tudta, mi is szeretne lenni. 

Erről is mesélt a 85. születésnapján, amely ugyan június 10-én, kedden volt, de a családi ünnepségre 11-én, szerdán kerül sor. Ezért is lett későbbre időzítve a gratuláció és az emlékidéző írás megjelentetése.

– Miután egészen kisgyermekként kóstolgattam a legkülönfélébb sportágakat, hamar eldöntöttem, márpedig én testnevelő akarok lenni. Kiskunfélegyházán éltünk, a Szent László Gimnáziumba jártam, s tizenhét éves koromban már javában ingáztam Szegedre, az ottani SZVSE-be labdarúgó edzéseire. Kakuszi Ferenc edző – látván gyorsaságomat és jó gömbérzékemet – annak rendje, s módja szerint le is igazolt.

– Először mégis úgy tűnt, eltávolodik a sporttól, nem lesz testnevelő.

– Édesapám hadifogoly volt, én pedig tartottam magamat az ő elképzeléséhez, szerinte ugyanis belőlem csak állatorvos lehet. 1948-ban megkerült a hadifogságból, kikönyörögtem, hogy megpróbálhassak a TF-re bejutni.

– Bejutott, de az nem dőlt el, melyik sportágat helyezze előtérbe.

atl_Koltai Jenő, 440

– Úgy volt, hogy megyek Csanádi Árpádhoz a Ferencvárosba futballozni, párhuzamosan aranyjelvényes tornász voltam, a vágtaszámok mellett magasugrásban 170 centit értem el. Két, feledhetetlen tanárom, Bácsalmási Péter és Koltai Jenő eldöntötték, hogy atléta leszek. A „Nagy Duó” tagjai engedték, hadd futkározzak, miközben lelkesen kergettem a labdát is.

– 1949-ben azután végérvényesen letisztult a kép.

atl_dr. Varasdi Géza, 440

– Tavasszal sikerült megvernem máig is jó barátomat, az orvostanhallgató Varasdi Gézát. Ekkor már 11.1-et tudtam százon, s a válogatott keretnél is számításba vettek. 1950-ben, Pozsonyban a válogatottban is bemutatkozhattam, s beugróként magasban is indulnom kellett. Eljutottunk Moszkvába is, ahol a megboldogult Goldoványi Béla nyerte a nem hivatalos vodkaivó versenyt…

– 1951-ben tovább folytatódott a négyes sikersorozata.

– Ezt az egyre precízebb váltásoknak köszönhettük. Annyit gyakoroltunk, hogy akár dobva is át tudtuk volna adni egymásnak a botot. Akkor még húsz méteres volt a zóna, a mai harminccal szemben.

– Ez az összeszokottság a helsinki olimpián már bronzérmet jelentett.

– Pedig azzal is elégedettek voltunk, hogy bekerültünk a hatos döntőbe., ahol 40,5 másodperc alatt értünk célba. Hogy nem egyszeri, „kicsúszott” eredményről volt szó, azt Tamperében, az USA legyőzésével bizonyítottuk. Villámikrekként az 1954-es, berni Európa-bajnokságon aranyérmet szereztünk a 4×100 méteres váltófutásban – erre mindmáig különösen büszke vagyok! 1955-ig csak sérülés miatt vesztettünk! A berni diadallal egyébként edzőnk, a harmincas évek kiválósága, Kovács „Kléri” két hordó sört nyert az akkori sportvezetés első emberétől, Hegyi Gyulától…

– Az 1956-os, Melbourne-i olimpiára már nem jutott ki…

– Egy makacs sérülés miatt maradtam itthon, s ezzel vissza is vonultam. 1952 óta a TF tanársegédeként dolgozhattam. Kutatásaimmal párhuzamosan – Bácsalmási Péter tanácsára – elkezdtem ugrókkal foglalkozni. Többtucatnyi élvonalbeli tanítványom közül a többszörös fedett pályás Európa-bajnok, az olimpiai negyedik és hatodik helyezett Szalma László vitte a legtöbbre. A legideálisabb partnerem viszont az Új-Zélandra távozott hármasugró, Ivanov Dragan volt. Ma is azt vallom: „fejben ő volt a legjobb”!

– Igen sikeres edzőként hamar abbahagyta.

atl_Zarándi_Szalma, 440Legsikeresebb tanítványával, Szalma Lászlóval

– A váltókról már 1968-ban lemondtam, miután a sokkal többre hivatott női 4×100-as egység az előfutamban kiesett. Egyéniben Szalma László volt az utolsó tanítványom; tőle a moszkvai olimpiát követően köszöntem el.

– A tanári pályán éppen négy évtizedet töltött el.

– Tanársegédként kezdtem és 1992-ben tanszékvezetőként köszöntem el. Közben folyamatosan erősítettem a tanszék tanári állományát. Örömömre Szalma László is eljutott a tanszékvezetésig.

– Nyugdíjazása óta elég visszavonultan él.

– Azóta csak akkor megyek be a TF-re, ha visznek és hoznak is.

Elég visszavonultan élek, de a sportélet eseményeit nyomon követem.  Az atlétikával itthon könnyű a dolgom, mert alig van nemzetközi szintű versenyzőnk. Ami pedig a világ élvonalát illeti, megkockáztatom: a legjobbak 90 százaléka nem tiszta, elég csak rájuk nézni. Sajnos, egyre többen buknak le…

– Esetleg más sportág jobban érdekli?

– Hat-hét sportcsatornát figyelek rendszeresen – mostanában a kézilabda nálam a sláger. Unokám, Zsuzsa megelégedésemre rendezi az életemet. Csak azért vagyok ideges, mert a váltóból még Ausztráliában élő, nálam egy évvel idősebb dr. Varasdi Gézáról már egy éve nem hallottam.

 

 

 

 

This entry was posted in Blog and tagged , , , , , , , , , , . Bookmark the permalink.

Comments are closed.