Zemen János: Rudisha többre is képes!
Olimpiai bajnokok sokasága érkezett Székesfehérvárra, a Gyulai István Memorial nevet viselő, egyre erősebb mezőnyöket vonzó nemzetközi viadalra. A több mint 50 országból érkezett, 98 olimpiai- és világbajnoki éremmel rendelkező kiválóságok magas színvonalat és jó hangulatot varázsoltak a fehérvári stadionba. (Fotó: allAfrica.com)
Külön öröm, hogy Kővágó Zoltán közel 66 métert dobva úgy győzött, hogy egyben teljesítette a világbajnoki nevezési szintet is. Baji Balázs pedig már 13.15 másodpercre szorította le a magyar rekordot, amely az előkelő 4. helyet biztosította számára.
Kővágó Zoltán a riói nyári olimpia férfi diszkoszvetés döntőjében. MTI Fotó: Czeglédi Zsolt
A jochapress.hu a magyar középtávfutás egyik korábbi kiválóságát, Zemen Jánost (Fotó: JochaPress.hu) kereste meg, aki többek között arról híres, hogy 1976-ban, a montreali olimpián döntőbe jutott az 1500 méteres síkfutásban, ami azóta sem sikerült egyetlen magyarnak sem.
– Annak idején az első, olyan táv, amelyen felfigyeltek rám, az 1000 méter volt. Ekkor – 1965-ben – harmadik lettem a mezei futó bajnokságon korosztályomban, s ezt követően vett pártfogásába a ma már „nyolcvanas” Bodnár Feri bácsi. 1969-ig ő készített fel, ekkor kellett klubot váltanom, s kerültem az Újpesti Dózsához, a méltán világhírű mester, Híres Laci bácsi csoportjába. Először 400 és 800 méteren versenyeztem, majd feljebb léptem és a 800 és 1500 méteres távokon tettem próbára magamat.
– Mikor érte el az első, nemzetközi mércével mérve is figyelemre méltó eredményét?
– Firenzében futottam 3:42,6 percet, majd 1975-ben, Varsóban már 3:38,9 percre sikerült leszorítanom a legjobb időmet. Montrealban a döntőben sokkal jobb helyezésre számítottam, de számos, hátráltató körülmény miatt a döntőben csak a vert mezőnyben végeztem.
– Mire alapozza azt, hogy a döntőben jobb helyezést érhetett volna el?
– Nagy formában voltam, ez tény. Az olimpiát követően tíz nap alatt hat versenyen indulhattam. Helsinkiben mindenkit megelőztem, 3:36,96-tal győztem, Stockholmban 3:37,3 percet futva úgy lettem második, hogy az olimpiai bajnok Walkert is megelőztem. Turkuban a finnek csodafutóját, Lasse Virent is magam mögé utasítottam…
– Az olimpiai dobogó lehetősége elszállt, Ön pedig mindmáig az atlétika, illetve a rokon sportág, a triatlon közelében maradt.
– Triatlonos tanítványom Rióba is kijutott, mégis nyugdíjaztak Budaörsön. Ez év februárjától régi klubomban, az UTE atlétikai szakosztályában edzősködök. Jelenlegi legeredményesebb tanítványom, Vindics Balázs is indult a Memorialon.
– Gondolom, nagy élmény lehetett a többszörös olimpiai- és világbajnokkal, a kenyai Rudishával egy futamban versenyezni?
– Balázs 24 éves, ég fejlődőképes középtávfutó, akinek most be kellett érnie a legjobb magyar jelzővel és a 9. hellyel, amihez 1:48,15 percet kellett teljesítenie. Ő egy szorgalmas és gyors atléta, akiben még vannak másodpercek. Remélem, előbb-utóbb ki is hozza magából.
– Ön, mint egykori nemzetközi szintű középtávfutó, hogyan látta a 800 méteres táv világcsúcstartójának futását?
– A 29 éves Rudisha egy interjúban jelezte, hogy aligha fogja megjavítani a saját, alig 1:40 perces rekordját. Ami a fehérvári szereplését illeti, megkapta auz ilyenkor szokásos nyulat Koroknai Tibor személyében, a második körben pedig magabiztosan tartotta az első helyet, amihez most 1:44,90 perc is elegendőnek bizonyult. Meggyőződésem, hogy amennyiben komolyabban megszorongatják, úgy képes ennél sokkal jobb idő elérésére is.
(jochapress / Jocha Károly)
