A 60 éves Váradi János kétszer is legyőzte Kovács Kokó Istvánt!
Február 28-án, vasárnap ünnepelte 60. születésnapját a moszkvai ötkarikás játékok légsúlyú ökölvívó bronzérmese, Váradi János. Isten éltesse!
Váradi János az akkori kapitányt, Papp Lászlót hallgatja (fotó: MTI)
A végzet embere. Ezt a címet viseli John Cottrell író 1967-ben megjelent könyve, ami sorsfordítónak bizonyult Váradi János életében. Az 1961-ben, az északkelet-magyarországi Kemecse városában világra jött Váradi hatodikos lehetett, amikor kezébe vette a történelemformáló amerikai bokszolóról, Muhammad Aliról szóló alkotást, ezután pedig már nem volt kérdés, hogy a szorítóban képzeli el a jövőjét.
Váradi a Nyíregyháza VSC kötelékében kezdte el megismerni a boksz alapjait és első jelentős sikereit is a Vasutas színeiben aratta.
Juniorként világbajnoki harmadik helyezést ért el és Európa-bajnok lett.
Jó teljesítményével meghívót érdemelt ki az akkoriban sokadvirágzását élő magyar ökölvívás krémjébe, azaz a válogatottba, és utazott el nyolc bokszoló társával 1980-ban a moszkvai olimpiára, ahol aztán Szántó József tanítványa valósággal berobbant a nemzetközi ökölvívás élmezőnyébe.
A 19 esztendős, vékonydongájú, szőke fiatalember ihletett formában kesztyűzött a légsúlyúak mezőnyében, ez pedig a dobogó harmadik fokáig repítette.
Érdekesség, hogy Váradi súlycsoportjában kivételesen nem kubai győztest avattak.
A kor ökölvívását meghatározó közép-amerikai nemzet összesen 10 ökölvívóérmet – köztük 6 aranyat – vitt haza a Szovjetunióból, Váradi súlycsoportjában azonban a bolgár Petar Leszov nyert, őt követte a szovjet Mirosnicsenko, majd következett a nyíregyháziak kiválósága.
Négy esztendővel később a történelem útvesztői számos nemzetet, így a őt is távol tartották az Egyesült Államokban rendezett „kettétört olimpiától”, ami érthető okokból az akkorra már sokkal érettebb versenyzővé és emberré váló Váradi Jánost is megviselte. Azonban az 1988-ban még mindig csupán 27 esztendős ökölvívó, aki ekkoriban már a Debreceni VSC-ben készült, Szöulban ismét bizonyította, hogy lehet rá számítani, hiszen Dél-Koreában a kilencedik helyre „bunyózta” be magát.
Persze Váradi számára az olimpiai játékokon túl is volt élet, hiszen kétszer világbajnokságon is bronzérmet akasztottak a nyakába, volt Európa-bajnok, de van három ezüstérme is kontinensviadalról.
Azt pedig, hogy Váradi mennyire jó ökölvívó volt, alighanem igazolja, hogy első két ringbéli találkozásukon felülmúlta a honi boksz egyik feltörekvő csillagát, az azóta mindenki által jól ismert Kovács „Kokó” Istvánt, aki aztán harmadjára már legyőzte idősebb riválisát.
Ekkortájt Váradi már a profi karrierjére készült, amibe nem sokkal a harmadik „Kokó” elleni összecsapás után bele is vágott. A profik között hat mérkőzése volt, mindegyik után győztesen távozhatott a szorítókötelek közül.
Visszavonulása óta edzőként dolgozik, saját bokszklubja is volt, legismertebb növendéke a pekingi olimpikon Kalucza Norbert volt.
Tevékenységét 2011-ben Magyar Ökölvívásért díjjal ismerték el.
(mob.hu)
