85 éves az egykori kitűnő szegedi kosaras

Január 8-án, kedden, ma ünnepli 85. születésnapját a szegedi kosárlabdázás 1934-ben született, egyik emblematikus alakja, dr. Merényi Kálmán, akit a jochapress.hu keresett meg a kerek évfordulós jubileum alkalmából.

– Úsztam, vívtam, majd következett a labdarúgás – emlékezik az ünnepelt. – Bár kapus voltam, de az évek során sípcsont- és szárkapocscsonttöréseket is elszenvedtem, így a focit is kipipáltam. Egyébként véletlenül kerültem legsikeresebb sportágam, a kosárlabdázás közelébe. Az NB I-ben játszó húgom egyik edzésén csak kilencen voltak, így szólításra – mezítláb – én lettem a tizedik a pályán.

– Az ötvenes években édesapja többször is megjárta a börtönt.

– Így igaz és ennek megfelelően a család anyagi helyzete meglehetősen labilis volt. A labdajátékokban olyannyira otthonos voltam, hogy a Szegedi Honvédban a kosárlabda mellett kézilabdában és röplabdában is szerepeltem, így három helyről is kaptam kalóriapénzt. A még hiányzó összeget pedig a vagonok kirakásából szereztem meg.

– Több helyi klubban is megfordult, miért?

– A Szegedi Postásban kezdtem. Utána az 1950-ben megalakult Szegedi Honvédhoz kerültem, majd 1953-ban a SZEAC átvette a Honvédot, két évvel később pedig a SZEOL örökölt meg minket. Nem vándormadarak voltunk, csak a helyi erőviszonyok változásait kellett követnünk.

– A három labdajáték közül miért éppen a kosárlabdázás maradt a fókuszban?

Halász János, akitől Merényi Kálmán mindent megtanult (fotó: JochaPress.hu)

– A Postásban olyan kiválóságok játszottak, mint a már az 1948-as olimpiára kijutott Halász János, majd Greminger János és a Hódy- fivérek, akik közül a ma 84 éves László az itthoni Eb-győzelem (1955, Budapest) után 1964-ben ausztrál színekben szerepelt a tokiói olimpián. A másik ok pedig a rendkívüli gyorsaságom volt, amelyet talán itt tudtam leginkább kamatoztatni. Egyébként a tízméteres rajtversenyen az összes válogatott sprintert megelőztem. Kijutottam az 1959-es, isztambuli Eb-re, ahonnan bronzéremmel térhetett haza a magyar válogatott. Azt mindenképpen el kell mondanom, hogy a 2017-ben elhunyt Halász Jánosnak köszönhetem a legtöbbet, hiszen gyakorlatilag mindent, amit a kosárlabdáról tudni kell, azt tőle tanultam meg.

Az Európa-bajnok Hódy László 1964-ben ausztrál színekben játszott az olimpián

– 1964-ben, alig 30 évesen vonult vissza, miért?

– Elsősorban azért, mert ekkor kezdődött meg az egyetemi előadói pályám. Egyre többet kellett foglalkoznom a büntetőjoggal és a kriminalisztikával azért, hogy végül 38 évig oktathassak. Majd egy kiírt pályázat megnyerése révén tíz éven át megyei főügyész lehettem, miközben fél évig a fellebbviteli főügyészi feladatokat is elláthattam.

– A legutolsó évei miként teltek?

– Tagadhatatlanul érződik, hogy múlik az idő. Tavaly azért bottal még le tudtam ballagni az utcára és autót is vezethettem. Tavasztól őszig ameddig csak lehetett, igyekeztem kihasználni az úszáslehetőségeket. Mint idős embernek, az unokám jelenti a legtöbbet: ő kilenc éves és a társastánc rajongója.

(jochapress / Jocha Károly)