A 36 éves Sofron István Bálizs Bencét és a szurkolókat is dicsérte
Miután megnyerte a magyar válogatott a bolzanói divízó I/A-s jégkorong-világbajnokságot, a 36 éves Sofron István könnyes szemmel értékelt.
(Fotó: MTI, Szigetváry Zsolt)
A magyar válogatott a vb utolsó meccsén 2-1-re legyőzte Szlovéniát, és ezzel megnyerte a tornát. A csapat története során először került fel az első helyről az elitbe. A nemzeti együttes legrutinosabb tagja, Sofron István a Borsnak bevallotta, elérzékenyült, amikor a nyakába akasztották az aranyérmet.
Persze, hogy elérzékenyültem, föl sem fogom még, hogy ennek újra a részese lehetek – mondta a siker után Sofron. – Elértünk egy olyan sikert, amit a magyar jégkorong még nem, hogy első helyen jusson fel a divízió I/A-ból. Szlovéniát még nem győztük le, soha nem sikerült azonnal visszajutni, újra ott vagyunk az elitben, miközben mindenki temette ezt a csapatot a világbajnokság előtt. Szinte a nulláról építkeztünk fel lelkileg, és megtaláltuk az utat a győzelemhez.
Tényleg egy csoda a számomra, hogy ezt egy ilyen erős csoportban el tudtuk érni, ahol mindenki a kiesésre számított, és meg mondom őszintén én is féltem attól, hogy ha nem úgy a pattan a korong, akkor benne lehet. És benne is volt, hiszen láttuk, az összes válogatott botlott ezen a vb-n, szoros meccseket játszott, nagyon nehéz ebből a csoportból feljutni. Örülök, hogy sok balsors után, ami minket ért, a korong arra pattant, ami nekünk kedvező, és meg tudtunk nyerni egy olyan mérkőzést, ahol nem voltunk jobbak.”
Sofron kitért Bálizs Bence teljesítményére, aki valamennyi meccsen kiválóan védett.
„Olyan kapusteljesítményünk volt, ami nélkül nem lehet nyerni, Bence szenzációsan védett, az hogy nem ő a legjobb kapus a tornán, az egy vicc számomra. Nekem ő a legjobb kapus. Kimagasló volt. Annak örülök, hogy minden meccsen a szívünket lelkünket kitettük a pályára, és ez nekem vesszőparipám, hogy mindegy, mi az eredmény, de szív és lélek nélkül ez nem fogadható el címeres mezben. Ez egy igazi csapat, nem engedhetjük meg, hogy nem csúszunk-mászunk. Ez erőt adott nekünk, úgy éreztük, hogy egy család vagyunk, és volt mögöttünk egy brutális szurkolótábor. Ilyen fantasztikus hangulatot nem is tudom, mikor éltem át legutóbb a jégen…”
(bors.hu)
