A Buducsnost edzői korábban ébredtek, mint a győriek

Grimsbö parádésan védett Podgoricán. Fotó: gyorietokc.hu

Széles választékkal szolgált a hétvége a kézilabdázás szerelmeinek. Nem kevesebb, mint négy európai kupamérkőzést nézhettünk végig a tévében. A látottakról, a tapasztalatokról felkért szakértőjét, Kovács László európai mesteredzőt kérdezte a jochapress.hu.

„Szombaton a Ferencváros nagy küzdelmet vívott a Rosztovval. Fenntartom korábbi véleményemet, mely szerint nehezen tudtam elképzelni, hogy a Fradi nem nyeri meg ezt a meccset. Meg is lett volna erre a lehetősége a zöld-fehéreknek, ám ezúttal Nerea Penát sokszor lesáncolták, így a tőle kiosztott jó passzok kevésnek bizonyultak a sikerhez. A balszélen Schatzl Nadine többet is próbálkozhatott volna, hiszen Lunde szemmel láthatóan elég bizonytalan volt az onnan érkező lövésekkel szemben. Ráadásul félt is, hogy eltalálják, ezért fordult el 90 fokban és nem szemből várta a labdákat. Igaz, Schatzl is elbizonytalanodott, nem vállalt el a végén egy konkrét lehetőséget, hanem visszajátszott. Zácsik Szandra hozta a magáét, a rendkívül magas fal Szucsánszki Zitának sem tetszett – szóval hiányzott az extra teljesítmény, ezért reális eredmény a döntetlen.”

 – A másik szombati meccs amolyan vajaskenyér túrának bizonyult.

„Döbbenetes volt, hogy egy tizenötezres csarnokban száz néző előtt játszanak BL-meccset. Nekem úgy tűnt, ez egy rendkívül barátságos 60 perc volt, amolyan „szeressük egymást, gyerekek” alaphangulatban a Veszprém csak annyit adott ki magából, ami a két pont megszerzéséhez kellett.”

„Jól elporolták a dán Koldingot. Ismét bebizonyosodott, hogy a nagy nevek önmagukban nem sokat érnek. Ez a gárda ugyanis már egy félidőnyi, igazán jó játékra sem képes, elsősorban a fizikai lehetőségeik határai miatt. Fel nem foghatom, miért vettek meg például komoly pénzekért egy Igropulót, aki már – legalábbis ezen a szinten – pályafutása végéhez közeledik. Ha valakire, hát egy jó kapusra sokszorosan nagyobb szükségük kellett volna legyen. A vendégek példája is igazolta, hogy az a csapat, amely megáll a hatos vonalon és ott próbál sáncolgatni, az nem képes komoly meccset nyerni. A Szeged alapos oktatásban részesítette őket. Jó jel – különösen a Bombac utáni időkre – Mindegia egyre javuló formája. A két szegedi kapus is jól védett; bravúrjaikra nagy szükség is lehet a Barcelona és a Vardar elleni, ugyancsak nehéz erőpróbákon.

 – A végére maradt a csúcsrangadó.

„Nálam Grimsbö volt a még jobb kapus. A védekezésben óriási nyereség a holland Broch játéka, aki nem engedte az átlövőket lövéshez jutni. Jelentős része van abban, hogy Bulatovics és Neagu is kevesebbszer volt eredményes a megszokottnál. Ami pedig a magyar átlövőket illeti, megilletődötten, gyengén kezdtek, de később Amorim ugyancsak belelendült. Egyedül igazán eredményes játéka azonban nem bizonyult elégségesnek. A végjátékban a gyorslábú Grootnak még többet kellett volna vállalkoznia az eléggé statikus montenegrói védőkkel szemben. Kellemes meglepetést jelentett Knedlikova nagyon jó és eredményes játéka a jobbszélen. A túloldalon viszont továbbra sincs érdemi változás.”

– Mi döntötte el végül is a két pont sorsát, hiszen a Győr kétszer is nagy hátrányból képes volt egyenlíteni és akár nyerhetett is volna?

Az Adzics-Popovics duó megtalálta az utat. Fotó: jochapress.hu

„A szerintem a legjobbak közé tartozó Adzics-Popovics edzőpáros előbb ébredt és megtalálta a győzelemhez vezető utat. Rájöttek ugyanis, hogy a Győrt a hatos vonalon lehet megverni. Amikor igazán elkezdték kihasználni Cvijics játékerejét, ez meghozta a várt gólokat és a végső sikert is. Amit feltétlenül el szeretnék mondani, az Európai Kézilabda Szövetség (EHF) hatalmas diplomáciai bakit követett el a norvég bírópáros küldésével, hiszen a Győr tele volt norvég vendégjátékosokkal. Ezt a szituációt mindenképpen el kellett volna kerülniük.”