A holland Steins-fivérek dobogóra várják Magyarországot!
Egyre gyorsuló világunkban korábban elképzelhetetlen dolgokra is képesek lehetünk. Néhány évtizeddel előbb a legjobb esetben is napokba kerülhetett egy vidéken élő, akkori magyar élsportoló “utolérése”. Mára pedig szinte minden villámgyorsan megoldható. Így történhetett meg, hogy az 1965-ben mindmáig egyetlen magyar világbajnok magyar kézilabda válogatott egyik legfiatalabb tagja, a hatalmas szívvel és ügybuzgalommal rendelkező Ignácz Ilonka segítségével még Svédországban sikerült elérni a csütörtök esti Eb-nyitómeccs két holland szereplőjét. Az idősebb Ivo és a fiatalabb Luc Steins készséggel válaszolt a hozzájuk intézett kérdésekre.
A Steins-fivérek a holland válogatottban
– Hogyan lettek éppen kézilabdázók, hiszen ez a sportág nem tartozott a legnépszerűbbek közé Hollandiában?
– Mindketten Voerendahlban, a Gemini Sport Clubban kezdtünk játszani, még óvodás korunkban – válaszolták. – Anyukánk válogatott játékos volt, így került az első helyre a kézilabdázás. Ő volt az első edzőnk, aki példaképünk és szigorú tanítónk volt egy személyben. Egy szakkönyvet is írt Ignácz Ilonával közösen. Nem csoda hogy a más sportágbeli próbálkozásaink (tenisz, kerékpár) hamar háttérbe szorultak, hiszen családtagjaink közül heten játszottak vagy játszanak élvonalbeli holland kézilabda együttesekben.
– Kevés testvérpár jut el egyazon sportágban a válogatottságig.
– Ivo: 75 alkalommal voltam eddig válogatott, annak külön is örülök, hogy öcsémmel együtt játszhatok Hollandiáért.
– Luc: nekem éppen 79 válogatottságom van és mivel nagyon szeretem ezt a játékot, remélem, még sokáig küzdhetek klubszinten és a válogatottban is.
– Milyen poszton játszanak és milyen a kapcsolatuik egymással a pályán?
A Steins-fivérek a holland válogatottban
– Ivo: beállóként igyekszem helytállni, s bár csak 180 centiméter magas vagyok, viszont az átlagnál sokkal erősebbnek tudhatom magamat. Amíg egy csapatban játszottunk, minden edzés előtt “átbeszélgettük” a tennivalóinkat. Amióta Luc elkerült Franciaországba, nekem bizony nagyon hiányzik klubomban, a helyi Lionsban.
– Luc: egy jó testvéri kapcsolat a pályán is kamatozhat. Mivel mindketten jóval alacsonyabbak vagyunk az átlagnál, ezért legtöbbször pattintott labdákkal keressük egymást. Most, hogy én a PSG-ben kézilabdázhatok, leginkább csak a válogatott edzőtáborozásain vagyunk együtt. Remélem, a francia élcsapatban tovább javul a játékom, amiben nagy segítségemre van eddigi legjobb edzőm, Raoul Gonzales.
– Mennyire ismerik a magyar kézilabdázást?
– Ivo: A magyarok évtizedek óta a nemzetközi élvonalban szerepelnek. Azt tudom, hogy a jelenlegi legjobbjuk a hatalmas termetű és rendkívül gólveszélyes beálló, Bánhidi Bence. Korábbi világklasszisukat, Nagy Lászlót is jól ismerem.
– Luc: A Veszprém évtizedek óta Európa legerősebb klubcsapatainak egyike, de az utóbbi években felzárkózott mellé a Szeged is. Jómagam már a junior válogatottban is szerepelhettem Magyarország ellen és máig is büszke vagyok arra a kilenc gólra, amit annak idején a junior vb-selejtezőn lőttem a magyaroknak Londonban.
– Milyennek tartják a csoportbeosztásukat?
– Ivo: Az egyik legnehezebb négyesbe kerültünk, ráadásul mindjárt a magyarok ellen kell pályára lépnünk. Mi csak akkor érhetünk el szoros végeredményt, ha tudásunk maximumát nyújtjuk, a lehető legkevesebb hibázással.
– Luc: Abban megegyezünk, hogy mindhárom rivális előttünk jár egy-egy lépéssel és így igen nehéz dolgunk lesz, de nem adjuk fel. Amíg csipetnyi esélyünk lesz, küzdeni fogunk a továbbjutást jelentő első két hely egyikéért.
Befejezésként a közgazdasági diplomával rendelkező, idősebb Steins-fivér és a sportmenedzser Luc megegyeztek abban, hogy az első három helyre Svédországot, Dániát és Magyarországot várják.
(jochapress / Jocha Károly)
