A hosszútávú eredményesség érdekében született 60 éve a KSI

Idén ünnepli fennállásának 60. évfordulóját a Központi Sportiskola, mostani nevén Központi Sport- és Ifjúsági SE. 1963-ban alakult, de ahhoz, hogy megértsük a keletkezését és szerepét a magyar sportban, távolabbra kell visszamennünk az időben.

Kocsis Mihály (1910-1985), a KSI első igazgatója

A Melbourne-i Olimpia után a magyar sport hatalmas vérveszteséget szenvedett. Olyan sportolók sokasága hagyta el a hazát, akik a következő, római olimpián érmeket, aranyérmeket nyerhettek volna. A Helsinki Olimpia kiemelkedő sikere – 42 érem, köztük 16 arany – és az 56-os forradalom okozta stressz mellett is sikeres Melbourne-i szereplés – 26 érem, köztük 9 arany – után a római szereplés csalódást okozott. Főként a „mindössze” 6 aranyéremmel volt elégedetlen az akkori sportvezetés.

A magyar sport hosszútávú eredményességének megőrzésére egy nagyon átgondolt cselekvési terv készült. Ennek az átfogó programnak „Az utánpótlás-nevelés egységes rendszere” volt a neve. Kidolgozása és megvalósítása az akkori állami sportirányító szerv, a Magyar Testnevelési és Sport Tanács és annak jogutódja, a Magyar Testnevelési és Sport Szövetség munkatársaihoz fűződik. Olyan, a maiak előtt ma már ismeretlen lelkes fiatal testnevelő tanárok dolgoztak a rendszeren, mint Várady Géza, Édes László, Ifj. Kerezsi Endre, Zsadányi István. Irányítójuk Páder János, a Sportfőosztály vezetője, az 1955-ös Európa-bajnok kosárlabda válogatott korábbi edzője volt, aki a TF tanszékvezetői székét cserélte fel a főosztályvezetésre. 1963-ban kapcsolódott be a rendszer létrehozásába Kutas István, aki a Népsport főszerkesztői állásból került a Spotszövetség elnökhelyettesi székébe.

A logikusan átgondolt rendszer széles alapokon nyugodott. A bázis a testnevelés tagozatos iskolák hálózata volt. Az ezekben az iskolákban működő tagozatos osztályokba kiválasztással lehetett bekerülni. Emelt számú testnevelés órákon gondoskodtak a testnevelő tanárok a fiatalok általános fizikai megalapozásáról. A tagozatos iskolákkal párhuzamosan megalakult a sportiskolai hálózat. A sportegyesületekben a sportegyesületi sportiskolák, ahol nem volt kiemelkedően eredményes sportegyesület, ott a városi sportiskolák. A sportiskolák szerződésben álltak a tagozatos iskolákkal, a tagozatos iskolák hozzájuk irányították a sportágra kiválasztott gyermekeket. A sportiskolákban évjáratos képzés volt, a képzés anyagát a sportiskolai tantervek tartalmazták.

A sportiskolai rendszer zászlóshajója a Központi Sportiskola volt, amelyet a rendszer szakmai, módszertani központjaként hoztak létre. Az utánpótlás-nevelés egységes rendszerének a részei voltak a megyei kiválasztó táborok, ahol sportáganként felmérték és kiválasztották a legtehetségesebb fiatalokat, akik nyáron részt vehettek a Tatai Edzőtáborban az országos serdülő táborban. Itt az élsportolók, olimpikonok közvetlen szomszédságában, válogatott edzők irányításával edzhettek. Kiváló iskola volt ez mind a fiatal sportolók, mind a táborban velük résztvevő edzőik részére. A tatai táborból egyenes út vezetett az ifjúsági válogatottakba.

Ez a jól átgondolt és nagy gonddal és hozzáértéssel működtetett rendszer biztosította az olimpiai sikereket talán egészen a Sydney-i olimpiáig.

Jómagam 1965-ben kapcsolódtam be a KSI tevékenységébe, akkor, mint negyedéves TF hallgató, edzőasszisztensként dolgoztam a labdarúgó szakágban. 1966-ban – a testnevelőtanári munkám mellett – mellékállású edző lettem. Két év után 1968-ban lettem főállású edző, majd néhány hét után a KSI igazgatója, Kocsis Mihály, Miska bácsi kiszemelt, hogy segítsek neki az iskola szakmai irányításában. Huszonöt évesen olyan legendákkal kerültem szakmai munkakapcsolatba, mint Iharos Sándor, Füzesséry Gyula, Haris Ferenc, Grosics Gyula, Dr. Török Ferenc, Csányi Rajmund, Széchy Tamás és Gyarmati Dezső. Ma is úgy érzem, hogy ezek a kapcsolatok, ez a munka alapozta meg egész további pályámat. Nem tudok eléggé hálát adni a sorsnak, hogy sportvezetői pályámat ilyen kiváló emberek társaságban kezdhettem el!

Ezek a „nagy emberek” zömmel akkor fejezték be aktív sportolói pályafutásukat és hallatlan lelkesedéssel és gyakorlati tapasztalattal kezdték meg az edzői pályafutásukat. A KSI nem csak sportolókat, hanem kiváló edzőket is nevelt. Mai napig is utánozhatatlan alkotói légkör jellemezte a KSI-t. Több, mint tíz évet, 1977-ig dolgoztam a KSI-ben, kezdetben mint edző, majd szakmai munkatárs, módszertani vezető és igazgató-helyettes.

Kocsis Miska bácsi mellett élvezet volt dolgozni. Mindig tele volt ötlettel, energiával. Sajnos részben politikai okokból méltatlanul korán nyugdíjazták, de vezetői évei alatt lett a KSI a magyar sport meghatározó tényezője, többek között az ő ötlete alapján jött létre a KSI kerékpár és ökölvívó szakága is. A hetvenes évek elején a KSI csak 18 év alatti sportolókkal rendszeresen az egyesületi pontversenyben a Honvéd és a Dózsa mögött a harmadik helyen végzett. Akkor szigorú szabály volt, hogy nem volt lehetséges az úgynevezett oldalági beiskolázás, azaz nem lehetett más egyesületből igazolni és 18 éves kor után a sportolókat kötelezően át kellett engedni sportegyesületbe.

Miska bácsi zseniális szervező volt, nagyszabású megmozdulásokkal -mezei futóversenyek, nyári napközis táborok, nyári és téli edzőtáborok – növelte a KSI és ezzel az egész utánpótlás-nevelési rendszer presztizsét, hírnevét. Az alatt az időszak alatt, míg „KSI-s” voltam, hoztuk létre a tudományos csoportot, amely mintául szolgált később a kiemelt egyesületekben létrehozott tudományos-módszertani csoportoknak. 17 sportágban megalkottuk a korszerű felkészülési elveken alapuló sportiskolai tanterveket, amelyek az utánpótlás-nevelésben a mai napig megállják a helyüket. Voltak sportágak, amelyekben az ifjúsági válogatottat szinte kizárólag KSI-s fiatalok alkották. Ilyen volt a lány és fiú kosárlabda, az öttusa, az úszás és a vízilabda.

Később változott a KSI státusza: átalakult Központi Sport- és Ifjúsági Egyesületté és felnőtt korban is megtarthatta a sportolókat. Eddigi fennállása alatt olimpiai bajnokkal, olimpiai érmesekkel és helyezettekkel, világ- és Európa-bajnokokkal gazdagította a magyar sportot.

A KSI ma is a magyar sport kincsesbányája.

Hajrá KSI!

(Magyar Edzők Társasága / Köpf Károly)