A kapitány sejti, ki lehet a súgó
Fotó: Balogh Dávid / Magyar Nemzet
Az vesse az első követ Kiss Lászlóra, akinek nincs bűne – mondja az úszóválogatott szövetségi kapitánya, Hargitay András.
Szilágyi László interjúja a Magyar Nemzetben
– Sokat gondolkodott miután felkérték a felnőtt kapitányi posztra?
– Nem volt sok időm, és nem is volt min gondolkodni. Ha nemet mondok, akkor cserbenhagyom az úszást, a magyar sportot és azt az eszmét, amiben gyerekkorom óta nevelkedem. Az úszástól rengeteget kaptam, haszontalan kisfiú voltam, aki kétoldalas intőkkel jött haza az iskolából.
– Később, állatorvosként sikeres karriert futott be.
– De a nevemről mindenkinek az úszás jut eszébe. Örülök, ha most már az állatorvosi szakmában is megbecsülik a nevemet, de amit kaptam, azt a neveltetésemnek és az úszásnak köszönhetem. Én nem hagyhatom cserben az úszást, ami most nagyon nagy bajban van. Ha meghátráltam volna, akkor az rövid időn belül a második pofonja lett volna a sportágnak. Azt is tudtam, hogy bennem hosszú távon gondolkoznak a vezetők.
– Arról volt szó, hogy az olimpia után veszi át a stafétabotot Kiss Lászlótól.
– Igen… ami jelenleg a magyar úszás körül zajlik, rémálom. Ez nemcsak az úszásra, a magyar sportra, hanem az egész közéletre jellemző. Ha van egy történet, amiről nem indulatból, előítéletből, hanem józanul, megfontoltan kell véleményt formálni, akkor az a legjobb, ha a kétezer éves kultúránkból merítünk erőt. Amiről az emberiségnek írásos dokumentumai vannak. Mindig előfordulhat olyan eset, amilyen Kiss Lászlóé, de a kezelésére vannak útmutatások.
– Mire gondol?
– A Bibliában is vannak arra útmutatások, hogy a bűnös ember miként bűnhődjön, vezekeljen, és hogyan kap bűnbocsánatot. Gondoljon csak Mária Magdolnára vagy a tékozló fiú esetére. Az európai keresztény világ ezen alapszik.
– Ebbe a csoportosan elkövetett szexuális erőszak is beletartozik?
– Most az általánosságból kiemeltünk egy konkrét elemet. Én azt állítom, hogy általánosságban a bűn megbocsátható. Jogászok szerint csak az emberiesség elleni bűntett nem bocsátható meg, de minden más igen. Más lapra tartozik, hogy az áldozat családja meg tud-e bocsátani az elkövetőnek.
– Van tudomása arról, hogy valakinek érdekében állhatott kirobbantani az ügyet; ha igen, akkor ki az?
– Van elképzelésem, sokféle érdek játszhatott közre abban, hogy épp most jött elő valaki ezzel az üggyel. Volt ebben sértettség, bosszú, tudatlanság. Nem akarok vádolni senkit, holott jól lehet látni bizonyos személyeket az akció mögött. Két internetes kattintással bárki eljut a nevekhez.
– Kire gondol?
– Az úszószövetség és egy szűk csoport tagjai között régóta elvi alapú nézeteltérés áll fenn.
– Hornyák Viktort sejti a háttérben?
– Érdemes utánanézni, ez mindenkinek legyen házi feladat… Nagy általánosságban legyen elég annyi, hogy azok akarnak botrányt, akik véleményem szerint nem Magyarország érdekeit képviselik. A tudomány és a művészet mellett a sport nagyon fontos egy nemzet önbecsülésében. Sajátos viszonyulás kérdése, hogy tetszik-e egy festmény vagy egy zenemű, egy Nobel-díjas alkotás, ebben nincs mindig társadalmi egység. A sporteredményeket tekintve viszont igen. Ha valaki a világ legjobbja, azt mindenki elismeri. Az úszás a magyar sport egyik vezérhajója. Ha lazítják a sporthoz kötődő viszonyunkat, akkor megint elveszítjük az önbecsülésünket. Jövőre itthon lesz a vizes vb. Emlékezzünk rá: mindenki húzta a száját, hogy nem lehet ilyen rövid idő alatt felkészülni a rendezésre, most éppen azt bizonyítjuk, igenis lehet.
Hargitay a Hosszú-ügyről
– Nekünk nem az a célunk, hogy Katinka álljon be a sorba, hanem, hogy teljesítse ki önmagát. Évről évre mindenkitől azt kérjük, hogy felkészülését segítendő, szeptemberben adja le a felkészülési tervét. A szövetségnek vannak ezzel kapcsolatos kötelező feladatai. Ezt ő nem tette meg. Így nem lehet együttműködni. Októberben küldött egy üzentet, amelyben arra kért, segítsek neki abban, hogy a szövetség vezetésével együtt beszéljük meg a problémáit. Ez meg is történt, majd a beszélgetés közben váratlanul felállt a férjével, és elment. Nem értette senki, hogy miért. Úgy éreztem, nem jó ez így, ezért írtam neki egy levelet, amelyben örömmel értesítettem, hogy a szövetség teljesíteni fogja a kéréseit, tehát mondja meg, mit szeretne. Nem is válaszolt. Kiment Amerikába edzeni, azt hittem, el sem jutott hozzá. Miközben a rövid pályás úszó ob-n átadtam át az aranyérmét, kérdeztem meg tőle, hogy megkapta-e a levelem. Igen volt a válasza. Mire feltettem neki a kérdést, hogy nem kellett-e volna rá válaszolnia. Azt felelte, nem.
