A Lőrincz-fivérek soha nem volt élménye
Rangos vendégei voltak az elmúlt hétvégén immár tizennegyedik alkalommal megrendezett Sepsiszentgyörgyi Sportnapok rendezvénysorozatának: az olimpiai bajnok, illetve ezüstérmes birkózó Lőrincz-testvérek első ízben látogattak el Székelyföldre. A jó hangulatú találkozón kiderült, a helyiek nem csupán szurkoltak, de még imádkoztak is a birkózók, Tamás és Viktor sikeréért.
Lőrincz Tamás és Viktor Székelyudvarhelyen (fotó: Török Attila)
Innen már egyenes út vezetett a Tokióra való felkészülés viszontagságairól, az olimpia halasztása miatti lelki traumákról, no meg koronavírus okozta fizikai megpróbáltatásokról szóló vallomásokig. És természetesen az idei sikerek felidézéséig, amibe annak őszinte beismerése is belefért, hogy Tamás bizony a poklok poklát járta meg az iráni Geraei elleni elődöntő utolsó percében, valamint hogy Viktornak gyakorlatilag nem volt esélye az ukrán Belenyuk elleni fináléban. Aki viszont a hírek szerint Tokió után abbahagyja a versenyzést, így a fiatalabbik Lőrincz számára egy akadállyal kevesebb lesz abban a kísérletben, hogy felérjen az olimpiai dobogó legmagasabb fokára.
Az érdeklődők talán abban a kérdésben is világosabban látnak a Lőrincz-testvérekkel folytatott beszélgetés eredményeként, hogy mi indokolta az utóbbi években a sportágban végbement szabálymódosításokat, amelyeket egy ideig maguk a sportolók is alig tudtak követni. Abban mindkét klasszis egyetértett, hogy a birkózás „eladhatósága”, közérthetősége érdekében bármilyen áldozatot vállalni kell, hiszen a sportág nem kerülhet még egyszer abba a helyzetbe, hogy megkérdőjeleződjön az olimpia programban való maradása. Abban is megállapodtak, hogy jó lenne, ha a jelenlegi, a bírók szubjektivitását jelentős mértékben visszaszorító állapot most már huzamosabb ideig megmaradna.
Lőrincz Tamást és Viktort nemcsak Sepsiszentgyörgyön „szerették agyon”, a két birkózósztár Csíkszeredában, Székelyudvarhelyen, a háromnapos villámturné utolsó napján pedig Marosvásárhelyen is találkozott a szurkolókkal, valamint az erdélyi városok birkózópalántáival. Azzal a meggyőződéssel indultak haza, hogy Székelyföldre mihamarabb vissza kell térniük, hiszen mindketten ezúttal szembesültek vele első ízben, hogy Magyarországtól 450 kilométerre magyarul beszélő és érző emberek ezrei szorítanak értük.
(mno.hu/sport/Csinta Samu)
