A Magyar Edzők Társasága életműdíjasa, Tar Mihály 50 éves évforduló előtt áll
Tar Mihály neve összeforrt az Érdi Spartacus nevével. A Magyar Edzők Társasága Életműdíjával is kitüntetett egykori versenyző, később edző és sportvezető ugyanis éppen ötven éve kezdett el birkózni, húsz éve pedig a sumót is meghonosította a helyi Spartacusban. Az év első hónapjában eltávozott, igen nehezen pótolható „Misi bácsi” tisztét egykori tanítványa, Sipos Árpád vette át, akit a sportkör április közgyűlése megválasztott az Érdi Spartacus elnökévé. Vele beszélgetett a jochapress.hu a hogyan továbbról.
– Misi bácsinál kezdtem el sportolni, 1980-tól egészen 1989-ig az ő iránxyításával készülem, amikor egy sérülés miatt korán bekellett fejeznem az aktív sportot. Akkoriban már volt abirkózás, sokszorosan nagyobbak voltak a mezőnyök egy-egy súlycsoportban, mint mostanság. Nem voltam extra, a jobbak köz merem sorolni akkori önmagamat. Szerencsémre egyetlen pecig sem helyeztem a sportot előtérbe, kitanultam az autószerelő szakmát és mindmáig ebben a tárgyküörben dolgoozm.
– Miként maradt a sport közelében?
– Az 1995-ben született fiam, Tamás hatévesen kitalálta, hogy ő cselgáncsozni akar, de a távoli edzéslehetőségek miatt végül rábeszéltem, birkózzon inkább. Természetesen ő is itt, a helyi Spartacusban lépkedett előre, mert ez a sportkör mindig is meg tudta tartani a fiatalokat, Misi bácsiék megkedveltették velük az edzéseket. Itt mindámig olyan családias a hangulat, amely összetartja a közösséget. Fiam 18 éves koráig versenyezhetett, birkózásban hazai, sumóban európai második is volt. Teljesen saját elhatározásból, máról holnapra fejezte be. A 2001-ben született lányom, Boglárka 2007-től egészen 2020-ig készült és versenyzett, de a harmadik vállműtét után már feladni kényszerült.
– Szülőként folyamatosan jelen volt, mígnem egy alkalommal Misi bácsi felkérte, legyen a segítségére.
– Nem edzősködésre, hanem az ő munkáját megkönnyítő, többréstű támogatásra akart megnyerni, amit el is vállaltam. Az évek során ez a kapcsolat folyamatosan erősödött, Misi bácsi mind több vonalon igényelte az együttműködést – húsz éven keresztül jól összedolgoztunk. Ügyvezetőként tettem a dolgomat, mindenféle anyagi juttatás nélkül. Misi bácsi szomorúságunkra elment, a sportkör adminisztratív és szakmai élete a feladatok korábbi megosztása miatt rendezett maradt. – Hogyan él és funkcionál jelenleg az Érdi Spartacus? – Fő szponorunk nincs: három pénzforrással gvazdálkodhatunk, amnelynek 50 százalékát a helyi önkorményzat, 35 százalékát a Magyar Birkózó Szövetség, 15 százalékát pdig a tagdíjak képezik. Nálunk nagyon fontos az a szellemiség, amit Misi bácsi hagyott örökségül. Ez így hangzik: mindegy, higy ki vagy, min degy hogy ohhan jöttél, ha nem tudsz tagdíjat fizetni, akkor is maradjál.
– Minden sportkörben, szajkosztályban van egy-két olyanm versenyző, aki egyfajta veérszerepet töltbe. – Nálunk most, higy a birekózó Déns Mercédesz véfgleg isszavonult, egy ilyen emberünk maraqdt, a Végh „REicsi”, aki birkózásban U23-as Eb-bronzérmes, sumóban koosztályos világbajnok is, Eb-győztes is volt. Sajnos, épp a napokban mondta le Indonézia strand-világjétkékok megrendezésélt, ahopva ő is hivatalos lett volna…
– Hogyan áll az Érdi Spartacus a klubok versenyében?
– Vannak jó birkózóink, válogatottjaink nincsenek, sumóban viszont igen jól állunk. A sumózás hazai zászlóshajói vagyunk. Legjobbjaink – Végh Ricsi, Végh Artur, Búzás Patrik, Berta Mike – rendre legelöl csatáznk a magyar legjobbakkal. Nemzetközi vonalon például októberben lesz a Küzdősportok Világjáétéka Szaud-Arábiában, ahol Búzás Partik és a pécsi Pap Arnold léphet majd odiora. Japánban pedig a tervek szerint a világbajnokság kínál bizonyítási lehetőséget a legjobb magyarok számára.
(jochapress.hu / Jocha Károly)
