A magyar labdarúgás eddigi utolsó világklasszisa, Détári Lajos 60 éves
Kiváló technika, hajszálpontos labdák, pazar lövések, összességében remek futball – nem véletlenül emlegetik az utolsó magyar világsztárként Détári Lajost: az április 24-én hatvanesztendős klasszis pályafutása a magyar labdarúgás egyik legfényesebb kincse is egyben.
A KÉPRE KATTINTVA GALÉRIA NYÍLIK – Détári Lajos 60 éves (Fotó: Nemzeti Sport)
PESTSZENTLŐRINCEN A HAVANNA-LAKÓTELEPEN – lánykori nevén Állami – nőtt fel, a közeli Aszfaltútépítő FC pályáján kezdett futballozni Longa Ferenc keze alatt, de amikor a tréner Kispestre került, a srác tehetségére felfigyelve a Bp. Honvédhoz igazolták. Úgy volt, felnőttként Kecskeméten folytatja, de 1981 áprilisában Tichy Lajosnál bemutatkozott az NB I-ben Pécsen, s piros-fehér mezben utoljára 1987-ben lépett pályára Debrecenben.
Akkor lett állandó csapattag, amikor Dajka László a csatársorban, Nagy Antal pedig a védelemben játszott. Korszakában a honi futball legjobbjává nőtte ki magát. Gyakran elhangzik vele kapcsolatban, hogy az utolsó magyar világsztár – a róla szóló önéletrajzi könyv (lapunk korábbi főmunkatársa, Pietsch Tibor volt a társszerző) is ezen a címen jelent meg –, egy biztos: Döme a legtöbbszörös magyar világválogatott (volt, hogy Diego Maradona cipőjében lépett pályára, ahogyan ő mondta, tett bele egy kis érzést…). A Honvéddal bajnokságo(ka)t, Magyar Kupát nyert, háromszoros gólkirály, ereje teljében (24 évesen) – már a rosszul sikerült 1986-os mexikói vb-t követően – került külföldre az NSZK-beli Eintracht Frankfurtba. Korábban szóba jöttek francia csapatok, a Racing Paris, a Nice, később a Monaco, német vonalon a Werder Bremen, az 1. FC Köln.
Deák Gábor, az AISH elnöke 1987-ben megkérdezte, melyik országba szeretne igazolni, Détári Lajos rávágta, stílusának fekszik a francia futball – aztán néhány héttel később az Eintracht lett a befutó… Wolfgang Kraus sportigazgató akkor döntötte el, kifizeti érte a 3.6 millió márkát, amikor látta, hogy az 1987-es rotterdami holland–magyaron (2–0), kötényt adott Ruud Gullitnak… Fontos megjegyezni, játékjogát nem adták el, csupán kölcsönben játszott, s a kölcsönszerződés karrierje nagy részét végigkísérte – ez részben magyarázat is, miért nem került sztárcsapathoz. Skender Fani menedzserrel kétszer is kapcsolatba lépett a Barcelona, de nem jutottak dűlőre, a Juventus tulajdonosa, Gianni Agnelli az NSZK-ba utazott, hogy megnézze Dömét. Nem ment jól neki, de látták az 1988. áprilisi magyar–angolon (0–0) is, amelyen a mezőny legjobbjának bizonyult, a torinóiak 13 millió márkát ajánlottak érte.
Nemcsak a Német Kupa 1988-as döntőjében szerzett gólt, hanem az előcsatározások során is. Jürgen Klopp, a neves tréner akkoriban a frankfurti amatőröknél játszott, s később, amikor Détári Lajos Mainzban járt edzői tanulmányúton, a német kitörő örömmel üdvözölte játékosbálványát. Úgy volt, Döme Frankfurtban folytatja karrierjét, ám még a kupadöntő után Nyugat-Berlinben a görög Olympiakosz elnöke, Jorgosz Kosztkotasz öccse, Sztavrosz felvetette a középpályásnak, igazoljon át. Miután a Juve 13 milliójából a kölcsönszerződés miatt az Eintrachtnak 7.1 milliót Magyarországra kellett volna utalnia, a nyugatnémeteknek nem érte meg a tranzakció, ám Koszkotaszék 18 milliójából már volt miből tejelni a Honvédnak és még ki tudja, kinek… Ekkor a magyar középpályás volt a világ harmadik legdrágább játékosa Diego Maradona és Ruud Gullit mögött.
Mégis Mezey Györgynek kell igazat adnunk, aki az NS-ben (2016. április 18.) azt nyilatkozta: „Ha egy év után nem áll tovább Frankfurtból, világsztárrá válik. Technikailag kapásból jobbak voltak az adottságai, mint az általam szintén jól ismert, később aranylabdássá lett Lothar Matthäusnak.”
(A teljes írás a „nemzetisport.hu” tárhelyen olvasható.)
