A nagy mágus, Csercseszov sokat vesztett. A Ferencváros sokszorosan többet!
Rengeteget lehet olvasni a Ferencváros labdarúgóinak megalázó hétközi vereségéről, meg arról is, hogy Sztanyiszlav Csercseszovot mekkora „kártérítés” illette meg. Miként az is kiderült, hogy kb. mekkora a „bukta” anyagilag azért, mert a Fradi most az első vonal helyett a harmadik európai kupasorozatban próbálkozhat összerugdosni – korábbi terveihez képest – egy kis vigaszdíjnak számító fagyipénzt.
Kubatov Gábor, a titokzatos (Fotó: Grnák László/Blikk)
A sziklaszilárd elnök, Kubatov Gábor azt is „belengette”, hogy más frontokon is lesznek tetemrehívások, értsd egy kis ejnye-bejnye. Az egyik, ugyancsak kényes kérdésről – ki felel a játékosvásárlásokért a Ferencvárosban, és ezek az urak milyen konkrét anyagi büntetésekkel számolhatnak – nem hallik hangos szó, egyértelmű beszéd. Az ugyanis valószínűsíthető, hogy ezek a „szakemberek” nem társadalmi munkában válogatnak a hazánkat is elárasztó, „világmegváltó” tehetségek között. Az is elképzelhető, hogy X, Y vagy Z megszerzéséért kisebb-nagyobb, vagy még nagyobb jutalmak ütik a menedzserek mellett más ügyesek markát is. Ezt a feltételezést nem valószínű, hogy bárki is cáfolni fogja.
Arról viszont még egyszer sem olvastam, hogy ez a „felhajtó”, ez, vagy az a csodálatos menedzser, akik révén ezek a világmegváltó üzletek létrejöttek, ilyenkor akár egyetlen euró vagy dollár, netán más valuta vigaszdíjat (nem kártérítést!) befizettek volna az FTC pénztárába. Magyarán: mindenféle felelősség nélkül „rászabadítják” a klubra a sokszor messze túlbecsült labdazsonglőröket (akiket az FTC illetékesei természetesen örömmel fogadnak!), akik azután a küzdőtéren nem túl sokat érő játékkal és gólképtelenséggel hálálják meg a reális játéktudásukhoz képest horribilisnak mondható vételárukat és havi zsoldjukat.
És mi történik ilyenkor, ha kiderül, hogy a bevásárlások nem sikerültek? Az esetek jelentős százalékában idő előtti szerződésbontás és természetesen vastag „borítékok” helyett sokjegyű átutalások a szerencsétlen, munka nélkül maradó, kárt elszenvedő focistáknak.
Ha már a kártérítéseknél időzünk, egy kis kanyarral menjünk vissza Kubatov Gáborhoz. Arról sem szólt az elnök úr, hogy Csercseszov magával hozott, öttagú stábját is „kártalanítani” kell – ez a kis „betétdal” ugyan mennyibe került? Ezt a kérdést is diszkrét hallgatás övezi. Természetesen.
Kubatov Gábornak az edzőválasztásokkal kapcsolatos okfejtését is illetném néhány szóval. A lényeg szerinte az, hogy mindig egy fokkal jobb mestert kell a „fiúk” mellé leigazolni, mint amilyen szintet ők akkor képviselnek. Hogy ezek az edzőket rangsoroló erőlisták mennyire nem jelentenek garanciát, arra a Ferencvárosnál már nem ez az első edzőválasztás az intő példa.
Szerencsére Máthé Csaba folyamatosan kéznél van. Őt bármikor elő lehet venni egy-két meccsre, amíg a következő, aktuális mágus megérkezik a sleppjével…
Peter Stöger úr is nyilván jó helyen volt ezen az ominózus erőlistán, azért vette meg a Fradi, hogy azután jókorát bukjon vele. Csercseszov sem bizonyította egyértelműen az ő magas helyezésének valósságát, ám Kubatov Gábor továbbra sem enged a negyvennyolcból! Megint valami nagy névről ábrándozik, aki majd az egekbe repíti a zöld sasokat, akarom mondani, a zöld-fehér fiúkat. Akik olykor fekete szerelésben lépnek pályára.
Talán természetes, hogy ennek az indokolatlan színváltásnak az okát sem árulta el az olykor oly titokzatos Kubatov Gábor…
(jochapress / Jocha Károly)
