A sánta kutya sikere
A riói olimpia rajtja előtt alig száz nappal újabb magyar sportolóról derült ki, hogy megengedhetetlen eszközök segítségével akart a csúcsra vagy annak közelébe felkapaszkodni.
B. Molnár László írása a Magyar Nemzetben
A tavaly Bakuban az Európai Játékokon aranyérmet szerző kajakos, Dudás Miklós ráadásul sporttörténelmet írt: ő az első magyar sportoló, akit a biológiai útlevele buktatott le. Erről a kétes dicsőségről szívesen lemondtunk volna…
Szépen lassan eljutottunk odáig, hogy a doppingellenes küzdelemben legalább visszamenőleg ki lehet – és kell – mutatni a csalásokat. Ráadásul az elmúlt években a sport tisztaságáért küzdők rengeteg energiát fordítottak a megelőzésre, a felvilágosításra, a sportolók edukációjára, miközben a lebukottakkal szemben példás szigorral léptek fel az illetékesek. Mint azt a Magyar Olimpiai Bizottság nyilvánosságra hozta, ebben az évben 1500 vizsgálatot rendelt meg a Magyar Antidopping Csoportnál, és ezek a vizsgálatok ma már képesek kimutatni a csalást olyan esetekben, amelyekben két-három éve még negatív tesztet produkált a sportoló.
Ma már mindenki félhet attól, hogy lebukik. Mégis voltak, vannak és sajnos lesznek is olyanok – félő, nem kis számban –, akik nem törődve a lebukás veszélyével, az ezzel járó büntetésekkel, megszégyenüléssel, tiltott szerekhez nyúlnak, hogy ott, a legnagyobb pillanatban pirruszi győzelmet arathassanak. És nem foglalkoznak azzal, hogy eljöhet az igazság pillanata, és akkor a veszteség jóval nagyobb lehet „pár pillanat” rivaldafénynél.
Ám manapság az olimpia már kőkemény üzlet is, ahol a legjobbak egy életre megalapozhatják a jövőjüket. Bármi áron. Elég belegondolni abba, hogy Magyarországon egy itt szerzett éremmel – főleg, ha arany – például élete végéig szinte tökéletes anyagi megbecsülést kaphat a sportoló.
