A triatlonozó Dévay Zsombor utolsó U23-as szezonjában derekasan helytállt
A krakkói Európa-bajnokságon remek úszás után kerékpáros tömegbukásba keveredett, nagy szerencsével komolyabb sérülés nélkül átvészelte a történteket. A Spanyolországban rendezett világbajnokságon pedig az erős mezőny mellett a nem mindennapi körülményekkel is meg kellett küzdenie. Egyrészt a csapat szállása Ponteverdétől 20 kilométerre volt. Másrészt az első versenyszámnak helyet adó Rio Lérez folyó sem a triatlonisták vágyálma volt.
Dévay Zsombor
-Az úszás a folyó óceáni torkolatának közelében volt, ahol az ár-apály miatt óráról órára nagyon eltérő vízszint különbségek alakultak ki – emlékszik vissza Dévay Zsombor. – A pályabejárás is olyan időpontra lett meghatározva, hogy a vízszint hasonló legyen, mint a versenyen. Mivel folyóról van szó, elég erős sodrással is számolni kellett, föként a rajtnál. Oda kellett figyelni, miként helyezkedjünk, mert a rajtzóna egyik oldalán erősebb volt a sodrás, ami sokat számított a későbbiekben.
-Milyen kerékpárral versenyzett?
-A karbonkerekek használata már régóta megszokott dolog. A tárcsafékes kerékpárra tavaly tértem át. Ez életem egyik legjobb döntése volt. Sokszor esős versenyeken tekertünk, akkor a felnifék a karbonkerekeken kevésbé fogott. A tárcsafék viszont minden körülmények között ugyanolyan hatásos, sokkal kiszámíthatóbb. Ezen a futamon is nagy hasznát vettem, különösen a körforgalmakba való behajtásoknál. Mindent összevetve a versenyből ki tudtam hozni a legjobbat, amire képes voltam.
-A világbajnokságon a párizsi olimpiai kvótáért jó eséllyel küzdő bátyja is indult az elite mezőnyben. Az esemény napjaiban együtt voltak?
-A versenyt megelőző napokban igen. Szerencsére a versenyeink között is csak néhány óra különbség volt. Ez nagyban megkönnyítette e dolgunkat, mert nem kellett külön edzésprogramot kidolgozni. Ezáltal mindent egyformán tudtunk végezni.
-Gyermekkorában a sportágválasztásnál, majd a fejlődése során mennyit számított testvére személye?
-Kiskoromban már sokat úsztam. Amikor láttam, hogy Márkó atlétikai edzésekre jár, akkor megtetszett az atlétika is, ezért elkezdtem vele foglalkozni. Mindvégig jó volt a kapcsolatunk. Amikor nem voltunk iskolában, akkor mindig mindent együtt végeztünk. Soha nem volt olyan, hogy csak ő szeret valamit csinálni, én meg utálom ugyanazt. Abszolút összhangban voltunk, átsegítettük egymást a nehézségeken.
-Immár versenyzőként miben nyilvánult meg egymás segítése?
-Nagyon régóta csak Márkóval edzek, aki időközben a világ egyik legjobb úszójává fejlődött. Hatalmas segítség számomra, hogy a medencében ott van mellettem. De ez fordítva is érvényes. Amennyiben bátyámnak esetleg rossz napja van, és én megyek jól, azzal tudok segíteni neki.
-A következő évben indulhat-e még az U23-as korosztály eseményein?
-Én már nem. Kétezerben születtem, ezért jövőre már teljes mértékben a felnőtt triatlonisták közé tartozok.
-Miként éli meg az átállást az Elite mezőnybe?
-Egészen jól. Valójában a juniorból az U23-ba való átjárás jelentette számomra a felnőtt kategóriába váltást. Az U23-as Európa Kupákon már az elittel egy mezőnyben indultunk, csupán az eredmények értékelése és az érmek átadása zajlott külön. Ezeken a versenyeken már húszéves korunktól kezdve összevethettük magunkat az idősebbekkel, tapasztaltabbakkal.
-Jelenleg a 213. a világranglistán. A jövő évben hányadik hellyel lenne elégedett?
-Nagyon szeretnék az első kétszázba kerülni, és minél jobban megközelíteni az első százötvenet. Az olimpiai ranglistán pedig mindenképpen a százötvenbe akarok kerülni.
(Kassai János)
