A válogatott játékos a nemzetnek szerez örömet

1953. november 25-én játszották a Wembley-ben a legendás 6:3-at. Buzánszky a pályán, Szepesi pedig 12. játékosként az oldalvonal mellett volt aktív részese a sporttörténelmi sikernek. A két legenda a hatvan évvel ezelőtti mérkőzésről, annak előzményeiről és utóéletéről is mesélt a Sport TV Mai helyzet című műsorának különkiadásában.  

Előzmények

Szepesi György szerint a csapat a csúcson volt már 1953 májusában is, amikor remek játékkal sikerült legyőzni az olaszokat a római stadionavatón, akkoriban adta az Aranycsapat nevet a válogatottnak.

Tíz nappal a történelmi siker előtt (november 15-én) azonban a svédek ellen csak döntetlent ért el az Aranycsapat. „Az az egy mérkőzés volt, amikor kifütyültek bennünket, mert nem játszottunk jól, 2-2- volt, egy 11-est a Puskás nem lőtt be, de minden rosszban van valami jó, azt hitték, hogy ennyit tud a magyar labdarúgás” – mondta el a Mai helyzetben Buzánszky Jenő. Ehhez hozzátartozik, hogy a Népstadionban itt volt Walter Winterbottom, az angol szövetségi kapitány is. Le is nyilatkozta, hogy 2-3 góllal biztosan nyerni fognak. „Volt olyan újságíró kolléga, aki le merte írni, hogy meg fogják ismételni a 6:2-t a magyarok ellen – emlékezett vissza Szepesi György, hogy valaki az 1936-os 6:2-es angol sikert emlegette.

A váratlan döntetlen miatt módosult az előre eltervezett menetrend. „Úgy volt először, hogy repülővel megyünk Londonba, de mivel ilyen gyenge volt a játék, Sebes Guszti bá’ kitalálta, hogy vonattal megyünk Párizsba, és ott a Renault-gyár csapatával lekötött egy mérkőzést, hogy mégis játsszunk egyet – idézte fel az utazás és Párizs emlékeit Buzánszky Jenő. – Nem volt könnyű meccs, csak 18-0 volt az eredmény (mosolyog), visszatért az önbizalmunk. Hozzá kell tenni, hogy a Moulin Rouge-ba is elmentünk, tehát olyan helyekre is, ahol csinos lányok is voltak. Azért egy picit átdolgozta az embereket.”

Szepesi György már Londonban Feleki Lászlóval, a Nemzeti Sport akkori főszerkesztőjével együtt ment ki kétszer is az angolok edzésére a Fulham pályájára, itt próbálták felmérni az angol csapatot. Mint mondta, Matthews volt a legelegánsabb úr az angolok között. „A sajtó annak idején Hegyeshalomig terjedt. Se ki, se be, azt, hogy az angolok vagy a nyugat-európai csapatok hogyan futballoznak, arról fogalmunk sem volt, mindig újoncként kellett kezelnünk őket” – ezt már Buzánszky Jenő mondta, aki hozzátette, hogy az edzések alapján nem lehetett azért megmondani, hogyan játszik pontosan az ellenfél.

A Wembley-ben

Az angol szövetség kilencvenedik évfordulóján, a hazai veretlenségi sorozattal a hátuk mögött az „Évszázad mérkőzése” kifejezést az angolok találták ki. „Ott is volt a világ valamennyi szakembere, és ez az a mérkőzés, amely a világ tetejére repítette a magyar futballt a mai napig is. Nem beszélve arról, hogy elkezdték nézni, hogyan létezik ez a csonka Magyarország, hogyan élnek az emberek, hogy ilyen eredményeket tudnak elérni” – vázolta az akkori helyzetet Buzánszky Jenő.

„A 6-3 a csúcs volt, játékban is, meg abban, hogy az angolok ellen, angolföldön, a Wembley stadionban az első percben Hidegkuti Nándi megszerezte a vezetést az első percben. Ez valami olyan lökést adott, hogy bár kiegyenlítettek, Hidegkuti még egy gólt lőtt, amit nem adott meg Leo Horn, a játékvezető” – idézi fel Szepesi György a mérkőzés első perceit, és a meg nem adott gólt is. Szerinte ez sem tudta azonban leállítani az Aranycsapatot, jött a 2-1, majd a 3-1, és így lett 6-3 a vége.

Buzánszky Jenő szerint ehhez Sebes Gusztáv remek taktikája is kellett, hogy megfordította az angolok WM-rendszerét, bevezette a 4-2-4-es formációt. „A Johnston volt a középhátvéd, ő nem tudta hol lakik az Isten. Mindig a Hidegkutit kereste, de ő valahogy 10 méterrel másképp volt, akkor elnézett erre, és a Kocsist látta, majd arra, és a Puskást, csak a Hidegkutit nem, akit fognia kellett volna. Egészen új stílussal léptünk elő, a labdarúgás taktikai vonalát is megváltoztattuk a hátravont középcsatárral” –ismertette Buzánszky Jenő, hogyan nézett ez ki a gyakorlatban a pályán. Hidegkuti és Puskás is ugyanolyan gólerősen tudott játszani, komoly támadóerőt képviselve. – Öt csatárral játszott a csapat, ha még hozzáteszem, hogy a Bozsik is támadó volt, akkor már hatot kell mondani.”

A mérkőzés után fogadást tartottak a stadionban, ott volt Sepp Herberger, a németek szövetségi kapitánya. Odalépett hozzá a magyar kommentátor, és megkérdezte, mit szólt a magyarok csodálatos hat góljához. Ő elmondta, hat gyönyörű gólt lőttek, de egyet ne felejtsenek el, hogy a magyarok három gólt kaptak, az angolok három gólt lőttek. „Én tudom, hogy nem a látnok szólalt meg belőle, de mintha csak előre mondta volna, hogy három gól, azaz 3-2” – emlékszik vissza Szepesi György a párbeszédre, bár szerinte ezt a német mester sem vette észre, hiszen ő akkor még nem gondolhatott az 54-es berni vb-döntőre, de így visszatekintve érdekes, amit mondott.

A meccs után a magyar és az angol játékosok együtt vacsoráztak. Az angolok természetesen nem hagyták annyiban a dolgot. „Mondták, hogy ez csak egy kisiklás volt, és kértek mindjárt egy revansot, ez be is jött a következő májusban. Az szoktam mondani, hogy angolok egy hétre jöttek és hét eggyel mentek el. Az i-re feltettük a pontot, bizonyítottuk, hogy igenis, mi vagyunk a legjobbak” – mesélte a Mai helyzetben Buzánszky Jenő. 1954. május 23-án ugyanis a Népstadionban 103 ezer néző előtt 7-1-re győztek az angolok ellen.

Az Aranycsapat

„Egy válogatott játékos, egy címeres mez, az egy nemzetet képvisel, és a nemzet embereinek kell, hogy örömet tudjon szerezni” – vallott arról Buzánszky Jenő, milyen volt válogatott játékosnak lenni. A májusi magyar-angolra például olyan érdeklődés volt, hogy ő csak 17 jegyet tudott szerezni a dorogiaknak. – Azt szoktam mondani, hogy háborúban a tábornokoké a szerep, békében a sport és a kultúra az, ami egy országot meg tud ismertetni a világgal.”

Szepesi György ugyan nem volt ott a pályán, de talán mégis ő látta a legjobban a kívülről, milyen is volt az Aranycsapat. „Mindenki mindenkiért, ez volt az alapelv. Nem volt egyetlen rossz szó, ha valaki valamit rosszul csinált volna. A csapat összeszokott, irányítása mesteri volt, mert Sebes Guszti a csúcson volt az Aranycsapattal együtt, és olyan taktikát dolgozott ki, ami győzelemre vezette a magyar csapatot.”

„Hajrá, magyarok, és sok 6-3-at kívánunk a magyar sportnak!” – zárta Buzánszky Jenő a beszélgetést.