Albert Flórián legszebb és legsötétebb napja
54 éve, 1967. december 4-én volt a magyar futball egyik legszebb, de legsötétebb napja is. A France Football abban az évben Albert Flóriánnak ítélte az Európa legjobb futballistájának járó díjat, az Aranylabdát. A szenzációs sikert idehaza hónapokig próbálta elbagatellizálni a kommunista vezetés, mintha szégyen lenne.
Kalandos úton, öt hónappal később foghatta először a kezében eddig egyedüli magyarként a díjat a Ferencváros futballistája. Maga Albert Flórián is csak karácsony előtt tudta meg, hogy övé az Aranylabda: Boskovics Jenő, az MTI tudósítója hívta fel a családot, hogy gratuláljon. Mivel éppen jött a karácsony, a napilapok is alig foglalkoztak a hírrel.
– Nem találok szavakat, olyan nagy az örömöm. Nem is gondolhattam arra, hogy ebben a nagy mezőnyben első leszek. Úgy érzem, pályafutásom eddigi legeredményesebb éve volt az idei. Mindezeken kívül egyik legnagyobb vágyam is teljesült: az év végén feleségemnek fiúgyermeke született – nyilatkozott a sikerről a legenda.
Az sem volt mindennapi, ahogy focistához eljutott a díj. A franciák májusban érkeztek Budapestre, és a szovjetek elleni válogatott meccs előtt akarták átadni az Aranylabdát a Népstadionban, de az akkori pártvezetés ezt nem engedte, félt, nehogy balhé legyen a 80 ezer néző előtt, a baráti Szovjetunióval vívott találkozón előtt.
A France Football munkatársai végül a pizsamában pihenő Albert lakásán készítették el az interjút. A Népstadion teraszán, még üres lelátók előtt készült néhány fotó, majd a Gundel étteremben történt meg a hivatalos ceremónia. Az egyetlen magyar aranylabdás, szinte titokban vehette át a megérdemelt kitüntetését. Addig az egyetlen futballista volt, aki ezt nem a pályán kapta meg.
Albert később elmondta, nem bántották történtek.
– Egyesek nemigen örültek a sikeremnek, de hát én azóta is azzal vigasztalom magam, és sűrűn hangoztatom, hogy ez az egyedüli olyan labda a pályafutásom során, amelyet még egyetlen védő sem tudott elvenni tőlem – mondta.
Fia, ifjabb Albert Flórián szerint édesapja végig hálás volt a társainak.
– Apám később sokszor elmondta, elképzelhetetlennek tűnt abban a rendszerben, hogy ő aranylabdásként egy asztalhoz ülhet az angol Bobby Charltonnal, a német Franz Beckenbauerrel vagy a portugál Eusébióval, akiket megelőzött – mesélte a fia, ifjabb Albert Flórián.
Az ugyancsak feledhetetlen Göröcs János (fotó: jochapress)
– Méltatlan volt, ahogy apám megkapta az Aranylabdát. Ám többször hangsúlyozta, hogy a sikerhez kellett egy olyan erős Ferencváros, amelyben szerepelt, azokkal a csodálatos játékostársakkal, és kellett egy Lakat Károly nevű edző, aki nap mint nap foglalkozott vele. No meg a válogatottbeli szereplés is, például Göröcs Jánossal, Bene Ferenccel, Farkas Jánossal, Mészöly Kálmánnal és a többiekkel, s persze a szövetségi kapitánnyal, Baróti Lajossal, akivel együtt jutottak el a vébére 1962-ben Chilébe és 1966-ban Angliába. Így és velük együtt lehetett a legjobb 1967-ben.
(MTI)
