Almási Nándor: emeletnyi magas árvízen kajakoztunk

Ausztriában, Dél-Afrikában és Nagy Britanniában is működött szövetségi kapitányként Almási Nándor, aki egyébként 1985 óta edzősködik a magyar kajak-kenu sportban. A Magyar Edzők Társasága először azt kérdezte a „világlátta” szakembertől, hogy hosszú pályafutása során érte-e már hasonlóan nagy törés az edzői tevékenységét, mint amilyen gondot okozott a vírusinvázió?

Almási Nándor. Fotó: jochapress

– Megvallom, még hasonló nagyságrendű problémával sem kellett szembesülnöm ez idáig – válaszolt gondolkodás nélkül Almási, aki egyébként jelenleg az Újpesti TE kajakozóinak edzője. – Ha időtartamban nem is emlékszem ilyesmire, de azért nem mindennapi eseményt át kellett élnem egy alkalommal, még ausztriai kapitányságom idején. A Dunán levonuló, hatalmas árhullám Linz városának elöntésével fenyegetett, ezért a fölötte lévő, sokkal kisebb települést, Ottensheimet áldozták fel – kitelepítések után. Mi abszolút szabálytalanul akkor is vízen voltunk és a házak első emeleteivel egy szinten haladtunk. A földszintek mindenhol el voltak öntve…

– Szerencsére most ilyen gondok nem voltak, viszont az előzetes edzésterveket és a rájuk épülő versenyeket döntően megváltoztatta a vírusok hada.

– Homoki Tamás kollégámmal a négy, pillanatnyilag a Kozák Danutát követő négy, legeredményesebb újpesti, női kajakost készítjük fel, természetesen nálunk is minden borult. Némi szerencse a szerencsétlenségben, hogy Lucz Dóra és Anna Dunakeszin lakik, ahol azért sok mindent könnyebben meg tudtak oldani, mint a budapestiek. A futással nem volt gond, a garázsukban pedig pillanatok alatt komoly konditermet sikerült összehordanunk.

– Mostanra azért sokat tisztult a kép, már sokkal konkrétabban tudnak tervezni. Mire számít a Lucz nővérekkel kapcsolatosan?

– Az egyenlet ugyancsak sok ismeretlenes. A 26 éves Dóra – aki immár egy éve Kozák Danutáékkal edz, velem csak konzultál – ugyan 2019-ben kvótát szerzett 200 méteren, de nem magának, hanem Magyarországnak, így csak egy esélyes a többiek között. Húga, Anna Kiss Blankával párban tavaly 200 méteren felnőtt világbajnoki bronzérmet szerzett, így ők is az olimpiai kijutásra esélyesek közé léptek elő. Fokozza az izgalmakat, hogy a női egyes 200 és 500 méteren is  csak 2021-ben dől el az indulók kiléte.

– Jelen állás szerint miként látja, milyen távok lehetnek a legfontosabbak Dóránál és Annánál?

– Ma úgy gondolom, Dórinak a kétszáz egyesre kell koncentrálnia. Ezen a távon egyébként testvérharc is kialakulhat, mivel az öt évvel fiatalabb Annában is komoly lehetőségeket látok. Anna egyébként Blankával ötszáz párosban is bizonyítani szeretne. A legfontosabb az lenne, hogy mostantól már a korábbi feltételek között folytatódhasson a munka.

(jochapress/Jocha Károly)