Anya és bajnok: Kozák Danuta

„Nem nagyon járok el sehova, csak az edzésekkel és a családommal foglalkozom, nem fér más az életembe.” Vallomásnak, a titok nyitjának is beillő mondat. Kozák Danuta nyilatkozta ezt a mögöttünk hagyott hét végén, a kajak-kenu válogató után, győzelmeit magyarázandó. Nem vallomásként, nem a titok nyitjaként, hanem csak úgy, egyszerűen, felhajtás nélkül, a rá jellemző őszinteséggel.

Letűnt időket idéző életmód abban a korban, amikor a legkisebb sikert mindenki azonnal pénzre akarja váltani és a vele járó hasznot maximálisan kiélvezni. Hirtelen két héroszt idézhetünk fel a magyar sport múltjából, akik ugyanígy, a sportnak mindent alárendelve, már-már remeteként éltek. Balczó Andrást, aki a Margitszigeten egy „lyukban” lakott évekig, hogy az edzések rovására még utazásra se kelljen időt fecsérelnie, és Hesz Mihályt, aki a Latorca utcai vízitelepen húzta meg magát, hogy tanulás után egyből kajakba szállhasson.

Persze könnyű volt akkor, sóhajthatunk fel, hiszen nem hogy internet nem volt, a tévé sem sugárzott adást minden nap, s nem is a nap huszonnégy órájában. Kozák Danuta előtt számos lehetőség állhatna, mégsem bukkan fel egyetlen gagyi kvízműsorban, szakácsművészetével sem akarja elkápráztatni a nagyérdeműt valamelyik főzős műsorban, sőt még szakérteni sem áll be valamelyik sportos magazinműsorba, pedig a bennfentessége kétségbevonhatatlan.

A közösségi médiában sem különösen aktív. Úgy havonta egyszer posztol a Facebookon. De akkor sem arról, hogy mit evett, mit vásárolt, hová utazott, milyen happy, hanem arról, hogyan edz, hogyan versenyzett. Így is majdnem huszonkét ezer követője van. Az Instagramon csak jelzésértékkel van jelen. Ebből is az derül ki, nem halad a korral, hiszen Hosszú Katinkának a közösségi média eme két csatornáján összesen majdnem egymillió követője van, Dzsudzsák Balázs pedig meg is haladta ezt a határt. Készült róla egy remek portréfilm Anya, a bajnok címmel. Tartok tőle, ennek nézettsége is megrekedt tízezres nagyságrendben. Kár.

Kozák Danuta nem hajhássza a népszerűséget. Tudja persze, hogy az eredményeivel ez is jár, de kész, részéről ennyi, tudomásul veszi, hogy ez van. Ne essünk át a ló túloldalára, ne magasztaljuk csak azért, mert kerüli a nyilvánosságot, de tartsuk tiszteletben, hogy így él. Más cél vezérli. Nem nehéz kitalálni, hogy mi. Rio óta ötszörös olimpiai bajnok. Ha ehhez csak egyet hozzátesz Tokióban, ő lehet minden idők legeredményesebb magyar női sportolója, ha hármat, akkor nemi megkülönböztetés nélkül a legnagyobb. Ha valaki, hát ő érdemes arra, hogy Egerszegi Krisztinát és Gerevich Aladárt is megelőzve az élre ugorjon.

Ám az ő életét ennél is jobban meghatározza a már említett két szó: anya és bajnok. Nehéz pálya, de követésre méltó.

(magyarnemzet.hu / Novák Miklós)