Az edző önmagát is bírálja meg, ha van miért!
Bár hazánkban rendre az utolsó utáni percig is megy a „matekozás”, azért ha reálisak akarunk maradni, nem sok esélye van női kézilabda válogatottunknak a legjobb nyolc közé kerülésre a Spanyolországban zajló világbajnokságon. Ilyesmi jobb családban is előfordul, persze hogy jobb lenne, ha a negyeddöntőben is pályára léphetnének játékosaink.
Golovin Vlagyimir Háfra Noéminak magyaráz. (fotó:MTI/Kovács Tamás)
Azzal sincs baj, hogy Golovin Vlagyimir szövetségi kapitány jól kifakadt a dánoktól elszenvedett, bizony elég megsemmisítő vereséget követően. A megszokott panelek helyetti kritikus hangnak is örültem, mert a mellébeszélésnek semmi jótékony hatása nincs. A felsorolt negatívumoknak megvan az alapjuk, azokról lehet és kell(ene) is beszélni.
A csapat alapvető hiányosságai elég messziről is jól láthatók. Magasságban, testsúlyban és ebből jórészt következtethetően fizikai mutatókban sem állunk valami jól, ha a nemzetközi élmezőny csapatait vesszük alapul. Az is igaz, hogy a kézilabdázásban jóindulattal is csak közepes testmagasságú Klujber Katrin fizikai hátrányai ellenére is egyre jobb jövőformát árul el. Kiesése vitán felül nagy vesztesége volt a nemzeti együttesnek. Ám ha ő egészségesen és csaknem végig a pályán lett volna, akkor sem lehetne állítani, hogy akár a németek, akár a dánok elleni meccsen biztosan a mieink győznek. Esélyünk nagyobb lett volna, az egészen biztos.
Golovin kritikájával nem kívánok szembemenni, viszont az ő önkritikáját egyenesen hiányoltam. Mégpedig a németek elleni, valóban nagyon „szorosan” elvesztett 60 percre gondolok. Ezen belül kiemelném a sérült Klujber Katrint, akit Golovinnak nem biztos, hogy fel kellett volna küldenie a büntető elvégzéséhez. Amikor pedig az elsőt bedobta, hálaimák mormolását követően még véletlenül sem lett volna szabad a sántikáló játékost újra hetesdobásra „berendelni”. Van ott egy-két olyan vagány hölgy (elég csak Vámost említenem), aki biztosan nagyobb eséllyel lőhette volna a hetest, mint az elég komolyan sérült játékostársa.
Mindez nem a kákán is a csomó keresése, de egy említésre méltó momentum mindenképpen. Elsősorban azért, mert a továbbiakat illetően egy ilyen gesztus csak növelné az edző tekintélyét. Egy-egy indokoltan önkritikus mondatra igenis szükség van alkalomszerűen.
Ez a Klujber által elvégeztetett két büntető semmiképpen nem volt szerencsés döntés. Golovinnak és a csapatnak is csak jót tehetett volna, ha ezt önkritikusan – és nyilvánosan – el is vállalja.
(jochapress / Jocha Károly)
