Az NBA-ban is nagyszerű a würzburgi torony!

Dirk Nowitzki március 15-én a Washington Wizards elleni mérkőzésen. Fotó: AFP

Hiánytalan karrier, olyan statisztikák a világ kosárlabdaelitjében, amelyek nemhogy európainak, de még fehér embernek sem igen jöttek össze. Dirk Nowitzki, a würzburgi „torony” a szerénységből vált az NBA történetének valaha volt egyik legnagyszerűbb alakjává – sikeres harcot vívva a genetika áttörhetetlennek hitt korlátaival.

Igen sokat kell visszalapozni, hogy bemutassuk, miként vált halhatatlanná Németország egyik legnagyszerűbb sportolója. Az 1978-ban Würzburgban született erőcsatár valódi sportcsaládban nőtt fel: édesanyja kosárlabdázó, édesapja pedig kézilabdázó volt. A kicsi Dirk pedig olyan magasságbeli paramétereket mutatott, hogy szinte egyenes út vezetett a Spalding labda bűvöléséhez. A fiatalon felnőtt játékossá érő német a kezdetekkor sokat viaskodott unortodox értékeket valló edzőjével, aki a hirtelen sokat növő Nowitzkit olyan edzésmódszerre kényszerítette, amely nem igazán kedvezett neki. Nowitzki állaspontja utóbb sokat változott, számtalanszor emlegeti, milyen sokat köszönhet akkori nevelőjének.

Már 16 évesen a felnőttek között csillogtatta tudományát, amire felfigyelt a német kosársport egyik edzőpápája, Dirk Bauermann. „Nowitzki az utóbbi tíz-tizenöt év német kosárlabda-tehetsége” – közölte 1994-ben a tréner. Sokat nem lőtt mellé a véleményével.

Ez idő tájt 25 pont körüli átlagot produkált Nowitzki meccsenként, nem is csoda, hogy sorra érkeztek az NBA megfigyelői. Az igazi áttörés akkor következett be, amikor 1998. március 29-én a Nike Hoop Summiton olyan NBA-nagyságok ellen bemutatózhatott (33 pont, 14 lepattanó, 3 labdaszerzés), mint Scottie Pippen vagy Charles Barkley. Az érintettek ekként vélekedtek az akkor 18 éves Nowitzkiról. – Ez a srác igazi géniusz, könnyen beléphet az NBA világába.

Az 1998-as drafton az 1. kör kilencedik választottja volt, és egy kisebb csavarral került a Don Nelson vezette Dallashoz. Eredetileg ugyanis a Milwaukee Bucks csapott le rá, csakhogy az akkori Mavericks-főnök mindenáron meg akarta szerezni az akkor 212 centiméteres, pokoli munkabírású tehetséget. A Bucks akkori elöljárói valószínűleg életük utolsó pillanatáig bánni fogják, hogy oly könnyen lemondtak róla.

Innentől kezdve a német csillag életében sosem játszott szerepet a rendszeres környezetváltozás, az egoista önmegvalósítás, csakis a Mavericks sikeressége motiválta. Az első két évadban csak kereste önmagát, aztán a 1999–2000-es idényben már feltornászta az átlagát 17 pont fölé. Az igazi fejlődés a következő szezonban jött: mérkőzésenként 21,8 pont, 9 feletti lepattanózás (egy szezon alatt 151 tripla és 101 blokk), playoffba kerülés, ahol az Utah Jazz (ugye nem kell bemutatnunk a zenészek akkori két nagyságát, Karl Malone-t és John Stocktont) állította meg a „Big Three” (Nowitzki, Nash, Finley).

(A teljes cikk az mno.hu-n olvasható)