Azért nem mindig az edzők a hibásak!

A Szombathelyi Haladás szerdán menesztette Michal Hipp vezetőedzőt. A szakember tavaly novemberben érkezett a klubhoz, izgalmas hajrában tartotta bent a csapatot az NB I-ben, viszont az új idényt pocsékul kezdte a csapat.

Michal Hipp. Fotó: Mészáros Zsolt/nyugat.hu

A Haladás egy győzelem, két döntetlen mellett öt vereséget szenvedett, amivel sereghajtók a bajnokságban. Ráadásul az utóbbi fordulóban 4-1-es vereséget szenvedtek a Kisvárdától.

A szlovák szakember nem az első és nem is az utolsó, akit „beáldoznak” a magyar labdarúgás oltárán. Most éppen Michal Hippen volt a sor. A tulajdonosokat nem érdekelte, hogy ez az úriember tartotta benn az élvonalban a „Halit”, az már régen el van felejtve. Amikor egy csapat gyengébben teljesít, mint amit a pénzemberek várnának, a mindig kéznél lévő edzőt közös megegyezéssel elküldik, abban a reményben, hogy a következő az majd egy varázsló lesz.

Érdekes, hogy egyetlen, hasonló helyzetbe kerülő klubnál sem merül fel az a lehetőség, hogy esetleg egy-két, nem a legjobb szellemű játékostól válnának meg. Nem és nem. Maradnak az edzők, mert a csapatot nem lehet lecserélni – tartja egy régi, jól (?) bevált mondás. Pedig nagyon könnyen lehet, hogy az adott szombathelyi játékosállománnyal még Mourinho vagy éppen az idei őszön szárnyaló Liverpool első embere, Klopp mester sem tudna csodát tenni.

Hogy ebben a  felvetésben is lehet némi igazság, arra jó megidézni a Diósgyőri VTK együttesét, ahol az egészen biztosan jól felkészült Bódog Tamást „hajtották el” időnek előtte. Azután mi történt? A Diósgyőr elég furcsa körülmények között maradt benn az NB I-ben, hogy az idei, a 2018/19-es évadban ott folytassák, ahol Bódogtól elvették a munkalehetőséget. A Puskás Akadémia és a Haladás 5-5 ponttal áll az utolsó két helyen, de a DVTK is csak 6 pontot mondhat a magáénak.

 Azután jelen idejű a hír, mely a korábbi válogatott kapitány, Csank János menesztéséről értesít. Az egykor szebb napokat megért, de már 72 éves Csank a közelmúltban elmondta, pontosan tudja, milyen lehetőségei vannak az NB III-ban. De ha már odakerült, ott is igyekszik megtenni, ami tőle telik. El tudja valaki képzelni, hogy ez a vagány, hatalmas rutinnal rendelkező szakember nem tudta volna megoldani az NB III-as kötelezettségeit? Ugyan kérem! Nyilvánvalóan vagy gyenge volt az állomány, vagy nem dolgoztak eleget a jelöltek, s ehhez még hozzájöhetett némi balszerencse is, s végül így állhattak a gyöngyösiek az utolsó, a 16. helyen csoportjukban. Némi türelemmel és a játékosokat kicsit „felkeményítve” egészen biztosan Csank is benn tartotta volna a gyöngyösieket. Ők azonban inkább az új edzőválasztás mellett döntöttek, aki egyáltalán nem biztos, hogy jobb szakember és ráadásul arra sem mernék fogadni, hogy kevesebb lesz a zsoldja, mint az igényeivel már eleve „leszállt” Csanké volt.

A forgószínpad tehát működik tovább, az edzők reszkessenek, mikor billentik meg őket, az aranylábúak pedig legyenek nyugodtak, mert az edzőt mindig könnyebb elküldeni, mint közülük akár egyszerre többet is.

Ettől is jobb lesz a magyar foci. A Lazovics-féle nevetséges visszavonulásról pedig még szót sem ejtettünk.

(jochapress / Jocha Károly)