Bajnoki győzelmüket ünnepelték az Építők kézilabdázónői
Jubileumi összejövetelen találkoztak az Építők SC női kézilabdázói, akik 1989-ben szerezték meg először a magyar bajnoki címet.
Még zárásra is ilyen sokan maradtak
Három évtized elteltével igen sokan eljöttek az ünnepségre, s nem csak a felnőtt csapat számos kiválósága. Olyanok is ott voltak, akik a már régen eltávozott Bajor Judit ifjúsági tanítványai voltak, s akik a felnőttek között soha nem léptek pályára. S ha már az utánpótlásról esett először szó, kiemelten kell méltatni a sajnos, szintén már eltávozott Hajnal Józsefet, aki későbbi válogatottak sorát nevelte, pátyolgatta nagy szeretettel és kivételes szakmai hozzáértéssel.
Ami pedig a felnőtteket illeti, tőlük is sokan megérkeztek a „világvégi”, a XVII. kerületben lévő Cinkotai úti étterembe. Csak az akkori válogatottakat sorolnám: Bonyhádi Klára, György Anna, Hoffmann Beáta, Horváth I. Ildikó, Horváth II. Ildikó, Kökény Bea, Major Katalin.
Természetesen illik felsorolni az edzőket is, akik a maguk idejében hozzátettek ahhoz, hogy az Építők SC végül eljusson a magyar bajnoki címig is: Balogh „Bagyi” Endre, Németh András, Adorján János, Hikádé István, Bíró Károly, Laurencz László. Közülük már csak Németh András (65) és a 85. születésnapját éppen ma ünneplő Laurencz László él, ők el is jöttek.
Az előzményekről adott rövid, történelmi összefoglalót Zsigmond László, aki 22 évig volt a népligeti klub elnöke. Amint elmondta, a történet a hetvenes évek legelején kezdődött, amikor egy Karsay Ferenc nevű sportember megkezdte a játékosok verbuválását a népligeti klub számára. Ezt követően – részben az erősítések jóvoltából is – került fel a csapat a Budapest-bajnokságból az NB II-be.
A következő minőségi ugrás 1973-ban történt. Ekkor „igazolt” a klubhoz az 1965-ös, a Török Bódog által irányított, máig is egyetlen felnőtt magyar világbajnok együttes egyik tagja, Ignácz Ilona. Ő előbb szakmai vezető volt, majd 1977-től a klub elnökhelyettesi funkcióját látta el. Neki is rengeteg munkája van abban, hogy az Építők női együttese évről évre folyamatosan „araszolt” felfelé a sportág hierarchiájában. A klub kézilabda szakosztálya a kilencvenes években sajnálatos módon túljutott története csúcsán és az évek múlásával szép lassan eltűnt a kézilabdázás térképéről.
Az elnököt követően Ignácz Ilonka is megszólalt és nagy empátiával emlékezett a Népligetben eltöltött évekre, az ott szerzett sokoldalú tapasztalatokra, amelyeket a későbbi évtizedekben, elsősorban Hollandiában végzett edzői munkássága során hasznosítani tudott. Természetesen ő is igen örült a korábbi játékosok sokaságának, akikkel ő is és a többi, volt vezető is hosszan és jó hangulatban elbeszélgetett.
Afelől pedig semmi kétség nem maradt, hogy ez a kivételesen jó közösség nem utoljára találkozott. S talán nem is csak a kerek évfordulók kínálják majd az ismétlésekhez az alkalmakat.
(jochapress / Jocha Károly)
