Berki Krisztián: Végre átadhattam a stafétabotot!

Péntektől vasárnapig a szombathelyi Arena Savaria ad otthont a challenge világkupa-viadalnak – az esemény kapcsán kedden megtartott sajtótájékoztató után londoni olimpiai bajnokunkat kérdeztük.

Berki Krisztián (fotó: Vas Népe, Unger Tamás)

– Ha azt mondom, Szombathely, mi jut eszébe?
– Elsőként a búcsúztatóm – vágta rá az olimpiai, világ- és Európa-bajnok Berki Krisztián, aki másfél esztendeje a Magyar Tornaszövetség sportigazgatója. – Azt az ünnepséget persze megelőzte jó néhány kiváló eredmény Szombathelyen, ahol mindig jó hangulatú viadalokon léphettem pódiumra.

– És mindig úgy állhatott oda a lóhoz, hogy itt aztán tényleg nyerni kell.
– A magyar bajnokságot is mindig komolyan vettem, így aztán persze hogy kiemelten fontos volt nekem a szombathelyi világkupa-viadal is.

– Több mint másfél évtizede rendez Szombathely vk-viadalt, van olyan, amelyik különösen kedves a szívének?
– A 2016-os verseny, hiszen újabb vállműtét és hosszú kihagyás után tértem vissza. Akkor kezdődött az utolsó szárnyalásom, és Szombathely volt ennek az első, győztes állomása.
Versenyzőként legendásan nyugodt volt, kétlem, hogy sportigazgatóként is az.
Ebben a szerepkörben valóban sokkal feszültebben figyelek egy-egy versenyt, s leginkább azért, mert kívülről akkor már nem tudok segíteni. Sokkal nagyobb bennem a drukk, amióta sportigazgatóként vagyok ott a tornateremben.

– Végre ismét van kikért izgulnunk, úgy tűnik, megmozdult valami a hazai férfitornában.
– Nagyon örülök, hogy végre átadhattam a stafétát. A srácok elkezdték hozni az eredményeket, már nem csak azért izgulunk, hogy megcsinálják-e a gyakorlataikat, hanem az érmekért is, mert ha tényleg megcsinálják, akkor jó eséllyel dobogóra is állhatnak. Vagyis oda, ahová korábban én. És fontos az is, hogy ezek a srácok mindannyian szerethetők.

– Ez meg egy újabb párhuzam – hogy látja, ez már az ön hatása?
– Nem tudom, az viszont tény, hogy velem-mellettem nőttek fel, még láthattak a teremben dolgozni. Emellett folyamatosan igyekszem hatni rájuk, és megértetni velük, nem egyedül vívják a harcot. Persze a pódiumon már egyedül vannak, ám az országot képviselik – mindenütt. Szeretem ezekben a fiúkban azt is, hogy nemcsak szimpatikus, hanem kommunikatív és értelmes emberek, márpedig szerintem csak abból lehet bajnok, akiben megvannak ezek a tulajdonságok.

– Évekkel ezelőtt egy tehetségprogramban önt is felkérték, válasszon ki egy ifjú tornászt, akiben látja a lehetőséget, az érmeket. Mészáros Krisztofert választotta, aki az augusztusi Eb-n ezüstérmet szerzett talajon. A jövőbe látott?
– Azért választottam őt, mert azt láttam benne, amit mindenki látni szeretne egy sportolóban. Nem nagyképű, nem nagyszájú, de megvan benne az a csibészség, ami kell ahhoz, hogy egy versenyen eredményes legyen. Tisztelettudó fiú, a hozzáállásával pedig sohasem volt probléma, talán ez is emeli ki őt a többiek közül. Krisztofer sok edzését végignéztem már, és láttam, mekkora munkabírású, milyen céltudatos. Tényleg tudja, mit akar, és csinálja is magától a dolgát.

– Mintha korábbi önmagát jellemezte volna.
– Én is a munkában hittem, és olyan jó látni, hogy ők is ilyenek – Krisztofer példája ragadós, hajt a többi srác is. Csapatként is eredményesek, és az, hogy belekóstoltak a siker ízébe, jó irányba viszi őket.

– Mit vár a férfi tornászoktól Szombathelyen?
– Sok van a fiúkban, de ez nem biztos, hogy éppen a hétvégén jön ki belőlük. Hiszen az október végi liverpooli világbajnokság prioritást élvez, ráadásul az Eb és a vébé között nagyon kevés idő van, így aztán nem biztos, hogy olyan gyakorlatokat láthatunk tőlük, mint augusztusban Münchenben. Ugyanakkor tudom, hogy mindazt, ami bennük van, meg is mutatják az Arena Savariában.

(nso.hu)