Borsos Attila: bármi történt Tihanyban, a fiunkat nem kapjuk vissza!
Egy szülőnek a legnagyobb tragédiája az életben, ha elveszíti a gyermekét. Borsos Olivér, az egykori kiváló sportoló, sportvezető 29 esztendősen, tragikus körülmények között hunyt el. Szülei méltóképpen szeretnék megőrizni az emlékét.
A Borsos család. Édesapja mellett a szerencsétlenül járt Olivér
Az a júliusi hét vége megváltoztatott mindent. A baleset híre pillanatok alatt elterjedt, s onnantól kezdve nem maradt más, mint a reménykedés. Hogy pontosan mi történt Tihanyban, az azóta sem derült ki. Borsos Olivér barátja, Szendrei Dániel és Rogán-Gaál Cecília esküvőjén vett részt.
– Nem tudok és nem is akarok arról az estéről beszélni. Elvesztettük a fiunkat, és bármi is történt ott, Tihanyban, már nem kapjuk vissza őt. A feleségemmel próbáljuk túlélni mindazt, ami történt. Élnünk kell, mert van egy másik gyerekünk. Élnünk és dolgoznunk. Nekem a kézilabda mindig is sokat jelentett és jelent a családom mellett, szerencsére most is megvan a lehetőségem, hogy imádott sportágammal foglalkozzak. Olykor szakkommentátorként szerepelek a Sport TV-ben, meccseken vagy különböző műsorokban mondom a magamét, és ez valóságos terápia a számomra. Ott csak a játék számít, megpróbálok odafigyelni százszázalékosan. Addig sem kell gondolkodnom. Mondják, hogy az idő, a múló idő majd segít, de én nem hiszek ebben. A mi fájdalmunk nem csitul, sem most, sem évek múltán, ezt a veszteséget egyszerűen nem lehet feldolgozni – mondta dr. Borsos Attila világbajnoki hatodik, olimpiai hetedik helyezett kézilabdázó, Olivér édesapja.
A hangja kimért volt és nyugodt, ám a lelkében ádáz csata dúlhat. Eltemetni a fiát embert próbáló feladat. Borsos Olivér igazi sportcsaládba született 1990-ben, nemcsak az apja, édesanyja, Szabó Edina is kiváló kézilabdázó volt, a Vasas klasszisa. 65 alkalommal lépett pályára a magyar válogatottban. Két sportember gyászolja tehetséges gyermekét.
– Olivér igazi világpolgár volt. Itthon született, de aztán a család Franciaországba költözött, ott kaptam szerződést, tizennégy évig éltünk ott. Aztán az Egyesült Államokban is élt és dolgozhatott, és akkor még nem beszéltem a féléves kínai munkalehetőségről. Játékosként, edzőként a világ szinte minden pontján járt, szűk 30 éve alatt 60 évnyi tapasztalatot szerzett. Dolgozott edzőként, sportpszichológusként, mentálcoachként, sportvezetőként, mindezt három országban szerzett öt diplomával a háta mögött. Tele volt ötletekkel, energiával. Nekünk nem is lehet más a célunk, mint az ő életútját, az ő elképzeléseit tovább vinni, olyan dolgokat megvalósítani, amelyekben ő hitt. Ezért is hoztunk létre a Borsos Olivér Alapítványt, egy úgynevezett mentorprogramot, amivel szeretnénk segítséget nyújtani a tehetségeknek, a rászorulóknak. Nagyszerű emberek csatlakoztak már a kezdeményezéshez. Az is a terveink között szerepel, hogy minden évben rendezünk egy Oliday Családi Napot, ahol majd összegyűlnek baráti keretek között a fiatal játékosok, edzők, szülők, támogatók, szponzorok és azok, akik szerették, tisztelték őt – folytatta az édesapa.
A család összetart. A kisebbik fiú, Robin immár 27 esztendős, ő is olyan sebet kapott az élettől, amit soha, de soha nem fog kiheverni.
– Felkavaró volt látni, hogy mennyien szerették Olivért, a temetésre milyen sokan eljöttek. Robin is rengeteget tanult a bátyjától, és látom rajta, hogy szenved a hiányától. Ha valamiről beszélünk, olykor elmélázik, és azt mondja, Oli vajon mit mondana most erről. De erősnek kell lennünk, de legalábbis erősnek kell látszanunk. Azt viszont hiszem, hogy a fiunk útja a halálával nem ért véget. Egyszerűen nem érhetett véget.
(blikk.hu)
