Buttás Pál szerint női kosarasaink rendkívül egységes csapatot alkotnak
Rendkívül fontos mérkőzésekre kerül sor ma, csütörtök estével kezdődően a soproni kosárlabda Arénában, ahol a magyar felnőtt női kosárlabda válogatott az olimpiai szereplés kiharcolásának jogáért lép parkettre. A jochapress.hu ez alkalommal Buttás Pál mesteredzőt, a Magyar Edzők Társasága alapító tagját kérte rövid esélylatolgató beszélgetésre.
Buttás Pál (fotó: jochapress)
– Rendkívüli lehetőség ez legjobbjaink számára, hiszen a hazai pálya előnyeit kár lenne tagadni. Hazai környezetben, komoly szurkolói háttérrel, egyéb, kisebb-nagyobb pozitívumokkal elvileg mindenképpen jobb játszani, mint idegen atmoszférában – állítja Buttás Pál, aki a kilencvenes években két évig maga is betöltötte a női nemzeti együttes kapitányi tisztségét. – Jómagam egyébként 1971-től edzősködtem, az első lépéseket Szekszárdon tettem meg, miután az akkor NB II-es csapatuk vezetőedzője, a később igen komoly sikerekig eljutott Szabó Ödön Budapestre költözött. Az ő segítőjeként léphettem előbbre, hogy három év után feljussunk az NB I-be.
– Ön is megjárta a szamárlétrát, nyert bajnokságot a BEAC együttesével, eljutott a kapitányságig is, edzői pályáját pedig 2003-ban befejezte.
– Azóta is benne élek a sportágban, tehát van alapom az önálló vélemény megformálásához. Biztató előjelként kell értékelnem, hogy az előző években az utánpótlás legjobb 18, 19 és 20 éves játékosai komoly nemzetközi sikereket arattak. Ezekből a korosztályos játékosokból többen is beépültek a legjobb felnőttek közé, s egyre nagyobb feladatok megoldására is alkalmassá lettek. Ami azt is jelenti, hogy ezek a kosarasaink már 5-6-7 éve együtt játszanak, így alapvetően összeszokottaknak minősíthetjük őket.
– Ezt az alapadottságot milyen, más erények erősíthetik ezen a tornán?
– Túl a meglévő csapategységen az egyéni képességeket is ide lehet sorolni, hiszen a szerkezeti elemeket tekintve is azt kell mondanom, hogy bizonyos területeken igen jól állunk. Például a magas emberek dolgában, hiszen három, olyan játékosunk is van, akik nemzetközi mércével mérve is igen jóknak minősíthetők. Határ Bernadett és Juhász Dorka egyaránt megfordult már az amerikai női profi bajnokságban, a WNBA-ban és a Törökországban profiskodó Kiss Virág iránt is már konkrét érdeklődés mutatkozik az óceánon túlról is. Meggyőződésem, hogy a mi három, magas emberünkhöz hasonló triót az ellenfeleink nem tudnak felvonultatni.
– Mennyire ismert a mieink előtt a három ellenfél (Kanada, Japán és Spanyolország) játéktudása, csapatként mutatott erényeik és hiányosságaik?
– Nyilvánvaló, hogy a technika mai állása szerint nem jelent problémát bármely ország legjobbjairól érdemi videófelvételeket beszerezni. Amennyi információhoz én hozzájutottam, azok ismeretében Kanadát kell a legnehezebb ellenfélnek tartanom. Nekik minimum 60 százalék esélyt adok a nyitónapon a mieink ellen.
– Szerencsésnek tartja a kialakult programot? Azt, hogy a legerősebbnek tartott kanadaiak ellen kezdhet csapatunk, s hogy utánuk jönnek a japánok, majd végül a spanyolok?
– Azt gondolom, hogy igen, Kanada ellen ugyanis játszunk egy jó meccset, amelynek 40 perce jól segítheti a másik két erőpróbára elérni szándékozott forma optimalizálását.
– Ön miként követi az eseményeket?
– Számomra az abszolút természetes, hogy Feleségemmel együtt ott leszünk csütörtökön este a helyi arénában.
(jochapress / Jocha Károly)
