Csereklye József: Kellő empátiával kell a gyerekekhez közelíteni!
Igen eredményes olimpiai sportágunkban, a kajakozásban az egyik legsikeresebb nevelőedző, Csereklye József nevét csak véletlenül lehet hallani. A teljes váci visszavonultságában élő, két olimpiai bajnokot is útjára indított szakembert utolérni, majd rávenni egy hosszabb beszélgetésre, egyáltalán nem volt könnyű. Végül azután rengeteget mesélt a 75 éves sportember.
Csereklye József. Fotó: jochapress
– Tizenkét évesen ültetett be tornatanárom, Halász Károly egy kettős kajak orrába és átvitt a szigetre. Először féltem, de 5-6 alkalom után már egyes kajakban egyedül mentem. Akkor Vácon a Babella László volt a legjobb, őt követve rengeteget edzettünk. Alacsony voltam, csak hosszútávon lehettek részsikereim, felnőttként egyszer lettem harmadik az ob-n.
– Fiatalon szinte észrevétlenül „átvedlett” edzővé.
– A gyerekek úgy ragadtak rám, akár a legyek. Babella meg támogatta, hogy foglalkozzak velük. Az első csoportomból néhány év alatt szinte mindenki eljutott az ifiválogatottságig. Túl sikeres voltam, a sportköri vezetők ezt megirigyelték, én meg fogtam magamat és elmentem egy nagy tengeri hajóra gépésznek. Amikor négy év múlva visszajöttem, a régi tanítványaim helyett teljesen újakkal kezdtem. Közülük két olimpiai bajnok is kikerült.
– Az egyik a Gyulay Zsolt volt.
– Ő egy haverjával jött és már a legelején lehetetlenné akarták tenni az irigyei, de megmaradt. A cérnavékony Dónusz Évike is kitartott, ő 1992-ben ért fel a csúcsra, pedig őt meg akartam kímélni ettől a nagyon „munkás” sportágtól. Amikor őket szárnyra bocsátottam, úgy 6-7 év elteltével megint elmentem, mert megint lehetetlenné akartak tenni.
– Kérem, mondjon valamit arról, milyen módszerrel dolgozott?
– Reggelente negyedhatkor egy nagy futással kezdtem, hatkor már a vízitelepen voltam. Aki később jött, aznap már nem is mehetett vízre. Félnyolcig a leckéiket is megnéztem, csak úgy mehettek az iskolába. Amihez hozzákezdtem, azt végig is vittem. Ezt a tűzön-vízen keresztül stílust sikerült nekik is átadnom.
– Második távozása merre vitte?
– Maradtam Vácon, a nagy szerelem, a Duna közelében! Hajóépítésre adtam a fejemet, az átlagembereknek készítettem sportszereket. Ez az időszak kizárólag a megélhetést célozta.
– Két ciklusban szolgálta a sportágat a fiatalok nevelésével. Megvonná ennek az időszaknak a legfontosabb tanulságait?
– Ismerni kell a gyerekeket és kellő empátiával kell hozzájuk közelíteni. Minden rezdülésükre figyelve, az előzetes terveket bármikor módosítani kell.
– Nemzetközi szinten is számos, sikeres tanítványa közül Gyulay és Dónusz vitte a legtöbbre. Ma hogyan gondol vissza rájuk?
– A Gyuzsó egy kimondottan lusta gyerek volt. Már az edzések elején meg akart halni, pedig mindent végig tudott csinálni. Az Évike egészen más típus volt. Érdekes, hogy rengeteget edzett, de még olimpiai bajnokként is meglehetős vékonyka volt.
– Ez idő tájt milyen a kapcsolata a kajaksporttal?
– Bár igyekszem odafigyelni a történésekre, de alapvetően megmaradok a felszínen. Az utóbbi évtizedekben sokkal inkább egy másik szerelemnek élek: imádom a lovakat, akiket még a katonaidőm éveimben, a Budapesti Honvéd öttusázói mellett szerettem meg. Annak idején vettem egy kétéves kancát, amelyiknek lettek utódai is. Ma már 29 éves és még mindig jó karban van. Megadok neki mindent, viszont a mezőgazdasági munkából neki is ki kell vennie a részét.
– A sportban töltött évek történéseivel elégedett?
– Jó érzés visszagondolni, hiszen nem csak két olimpiai bajnokot és további kiválóságokat neveltem, hanem mellettük sok olyan fiatalt, akik nem lehettek elsők, viszont a sport szeretetét egész életükre magukkal vitték.
(jochapress / Jocha Károly)
