Csernoviczki Éva lezárta versenyzői pályafutását
Éppen tíz éve, hogy Csernoviczki Éva Londonban a női 48 kilogrammos súlycsoportban elért harmadik helyével a magyar női cselgáncs első és eleddig egyetlen olimpiai érmét szerezte. A világbajnokságokról is van egy bronzérme, de az igazi „nagy dobással” az Európa-bajnokságokon rukkolt ki: sorozatban tizenegy kontinenstornán állt a dobogón, kétszer a felső fokán.
Fábik Tibor interjúja
– Két napja ért véget a taskenti világbajnokság. Milyen volt itthonról figyelni a történéseket?
– Fura, hiszen tavaly még én is indultan a vb-n, aztán Tokióban is. Az olimpia után egyébként még nem döntöttem el, hogy kiszállok a versenyzésből. Sok mindent át kellett gondolnom, hogy merre induljak el, ezért nem is jelentettem be a visszavonulásomat. Akkor még nem tudhattam, hogyan néz majd ki az idei versenynaptár, és azt sem, kik kerülnek majd a válogatott élére. Csak az volt a biztos, hogy új vezetőedzők jönnek a férfiakhoz és a nőkhöz is. Ezzel együtt azon erősen gondolkodtam, hogy tavasszal a magyar bajnokságon, utána pedig a szófiai Eb-n még elindulok.
– Mégsem így lett. Viszont azt azóta sem hallottam, hogy hivatalosan visszavonult.
– Most szeptemberben jeleztem hivatalosan a Magyar Judoszövetségnek és a Magyar Antidopping Csoportnak. Persze, nem hiszem, hogy bárkit is megleptem volna, hiszen tavaly november óta már edzősködöm a klubomnál, az Ippon Judo Tatabánya Sportegyesületnél.
– Gyorsan belerázódott ebbe a munkába?
– Ezt nem mondanám. Az olimpia után műtötték a bokámat, ki kellett szedni egy cisztát, három hónapot szenvedtem, és bevallom, az edzősködés első heteiben a gyerekek mellett nem éreztem azt, hogy ez nekem való. Kellett hozzá pár hónap, amíg belerázódtam az új életbe, és átálltam élsportolóból edzővé. Az első fél év nehéz volt, mert hiányoztak az utazások, a versenyek, az ezzel járó adrenalinlöketek. Eleinte úgy voltam vele, hogy mégis inkább nekem kellene edzenem. Szóval egy ideig őrlődtem, s végül úgy alakult, hogy mégiscsak az olimpia lett az utolsó versenyem, az ob-n és az Eb-n sem indultam. Emiatt azonban most már nincs bennem semmiféle hiányérzet. Tokióban egy meccset nyertem, utána pedig a nyolcaddöntőben a japán Tonaki Funától kaptam ki, aki végül ezüstérmes lett, szerintem ez méltó búcsú volt, főleg a körülményeket nézve.
Az Ippon Judo Tatabányánál hogy zajlik a munka?
– Tavaly ilyenkor rengeteg iskolában voltam toborozni, és nagyon kevesen morzsolódtak le, az én csoportomban mintegy harmincan vannak. Büszke vagyok rá, hogy a diák A és B korcsoportban nyolcan elindultak az országos bajnokságon, s mindannyian érmesek vagy helyezettek lettek. Két aranyat és bronzot nyertünk. Az egyesületünkben egyébként a nemzetközi versenyekről nem csak én szállítottam az érmeket, és az a célunk, hogy ezután is megmutassuk, egy kis vidéki klub is eredményesen dolgozhat. Jelenleg három versenyzőnk tagja a 2028-as, Los Angeles-i olimpiára készülő keretnek. Keller Rebeka augusztusban ötödik lett a junior vb-n, ahol ez lett a legjobb magyar eredmény a női szakágban. Szabó Áron pedig idén juniorként lett felnőtt magyar bajnok, ami azért is nagy szó, mert az egyesületünkből legutóbb édesapám nyert aranyat, még 1987-ben. S ami még a klubunkat illeti, a napokban kötöttünk együttműködési megállapodást az Edutus Egyetemmel, hogy a gyerekeket tudjuk támogatni a továbbtanulásban.
