Csillagokat lerántó, szent hangulat
Az olimpiai bajnoki cím feldolgozása még tart, de közben már egy örömvébére készülnek a rövid pályás gyorskorcsolyázóink. Bánhidi Ákossal, a válogatott menedzserével és edzőjével készült interjúnk rámutat az elvárásokból fakadó nehézségekre, de az is kiderül, hogyan segítette Elizabeth Swaney kvótája a rövid pályás gyorskorcsolyázók olimpiai sikerét.
Fotó: JochaPress
– A csapatkönyv szerint nyolcfős edzői gárda segítette a gyorskorcsolyázókat az olimpián, ideértve trénert, technikust, masszőrt. Az erős háttér és a részfeladatok összeadódása is nagyban segítette a sikert, gondolom.
– Ha egy emberrel is kevesebbel utazunk ki, az már nem lett volna jó. Ez a csapat nem véletlenül annyi fő, amennyi, mindenkinek megvan a fontos részfeladata, ha csak egy is hiányzik, az már nem egészen ugyanaz.
Egyébként így sem tudtunk teljes létszámban ott lenni, hárman itthon maradtak, de ennyi hely járt, próbáltuk ott harapni az ujjunkat, ahol a legkevésbé fáj.
– Ám ha jól tudom, eggyel kisebbet kellett harapni, miután felajánlották önöknek a különös hírnevet szerző síakrobata, Elizabeth Swaney kvalifikációjához járó edzői kvótát.
– Valóban, sőt legjobb tudomásom szerint két helyünk is lett ezáltal. Ugyanis alapból úgy volt, hogy a funkcionális edzőnk (Juhász Bianka – a szerk.), aki rengeteget segít a bemelegítéseknél és egyéb speciális elemeknél, nem tud bejönni a versenyekre, és a videósunknak (Illefalvi Zsolt – a szerk.) is a közönség sorai között kell majd helyet foglalnia. Ám ezzel ők is akkreditációhoz jutottak, végig velünk tudtak lenni a versenyközegben.
– Már két hete, hogy olimpiai bajnok lett a váltó. Mennyire érezhető az „aranyérmes-hangulat” az edzéseken? Még felszabadultabb lett a csapat?
– Szerintem ez a történések megemésztéséhez tartozó kérdés, de meggyőződésem, hogy még senki nem tudta feldolgozni a sikert. Az első néhány nap a fizikai fáradalmak kipihenéséről szólt, a pszichésé pedig sokkal tovább tart, ráadásul mivel a győzelem őrült összpontosítás eredménye volt, fejben mindenki nagyon elfáradt. Természetesen az eredmények óriási felszabadultságot is hoznak, így ez érdekes vegyüléke annak az állapotnak, amelyet most megélünk. Mindenkinek van kedve elmenni azért egy öröm-világbajnokságra, ugyanakkor a munkának a fáradságos, kínlódásos fonalát sokkal nehezebb felvenni, el is kellett telnie pár napnak, mire sikerült idáig eljutni. De ezen már túlléptünk, s most abban az áldott állapotban vagyunk, hogy reggelente ízlelgetjük, amit sikerült elérni az olimpián, aztán ennek tudatában indulunk az edzésre.
– Sokáig fog még tartani, mire visszakerülünk a földre, és újra a megszokott lélektani tényezők között folytatjuk a munkánkat.
(mno.hu / Radványi Benedek)
