Dombi Tibor a torinói maratonira készül
Három hét maradt a torinói maratoni versenyig, s a Loki korábbi szélsője hétvégén már harminchét kilométert tett meg a felkészülés hajrájában, közben az időeredményeit is feljegyezte.
A novemberi elején rendezendő torinói maratonira készülve múlt vasárnap három óra futás volt az edzés – 37 kilométer jött össze. Elértem a csúcspontot!
A versenyig innen már csak kevesebb lesz a terhelés, a kilenchetes edzéstervet muszáj betartani…
Talán a futballista-múlt is közrejátszik, de úgy nőttem fel, készülni, edzeni kellett, az edzők által előírt munkát végigcsinálni, a taktikát betartani, és most, hogy néhány éve befejeztem a labdarúgást, hiányzott ez nekem. A szabályokat betartani, erre szükségem van, azt hiszem. A fizikai határaimat meg mindig szerettem tesztelni…
Szóval, vasárnap: lemértem, a DVSC bázisául szolgáló pallagi edzőközpont éppen kilenc kilométerre van a lakhelyemtől. Kifutottam oda, aztán vissza, megint ki, megint vissza – az négyszer kilenc. Harminchetet mondtam, tudom, mert még ezer métert köröztem otthon…
A pallagi edzőcentrumban előre szóltam a portaszolgálaton, hogy ne lepődjenek meg, ha túl korán jövök. Betettek a hűtőbe egy kis vizet nekem, és megálltam annyira, hogy igyak egy keveset. Jólesik az olyankor! Amúgy koránkelő vagyok, reggel hatkor, még sötétben vágtam neki a távnak, vasárnap lévén, ha jól számoltam, egy autóval nem találkoztam – mindenki alszik, csak én futok, gondoltam magamban. Az idő sem volt rossz, az első 18 kilométeren öt perc tíz másodperces ezreket futottam, a második félidőben öt harminc-öt negyven között tartottam a tempót – ez jó iram lenne Torinóban is. Futás közben persze eszembe jutott, még három hét, és kezdődik a verseny Olaszországban – számolom vissza a napokat. És előre, a kilométereket.
(csupasport.hu)
