Dr. Sós Csaba: Széchy Tamás nélkül sokkal kevesebbet értem volna el

A Magyar Edzők Társasága (MET) 2022-ben is megünnepelte az Edzők Napját, amely szeptember 25-én van. A MET idén is körkérdést intézett ismert élvonalbeli sportolókhoz, amelynek mottója így hangzott: „Mondtál már köszönetet az edződnek?” A jochapress.hu is ragaszkodik a jól bevált úthoz. Ezért 2022-ben is megjelenteti az adott a válaszokat. Ezúttal dr. Sós Csaba Eb-bronzérmes, vb-ötödik helyezett úszó, a jelenlegi úszó szövetségi kapitány nyilatkozatát olvashatják edzőjéről, a legendás Széchy Tamásról.

Dr. Sós Csaba

Dr. Sós Csaba nyolcéves volt, amikor 1965-ben elvitték szülei a Központi Sportiskola által meghirdetett vízilabdás felvételire. Az „öreg Csasziban” nem más várta, mint az akkori edzői pályafutása legelején járó, a később világhírnévre emelkedett Széchy Tamás.

– Akkor még nem volt a KSI-ben úszó szakosztály, csak vízilabda, ráadásul én egyébként is pólózni szerettem volna – emlékezett az úszók jelenlegi szövetségi kapitánya. – Egy évvel később 33,3 méteres uszodában, kereken 30 másodperces idővel korosztályos bajnok lettem hátúszásban.

– Miért éppen háton versenyzett?

– Széchy kezdő edzőként mindenkivel minden úszásnemet gyakoroltatott, s közben persze figyelte: kit mire érdemes majd komolyan felkészíteni. Óriási energiákat mozgósított, lázasan kereste-kutatta a világranglistákon azokat a gyenge pontokat, amelyekre érdemes lehet majd versenyzőivel „benyomulni”, ahol viszonylag leghamarabb lehet komoly eredményeket elérni. Így szűkítette le a kört a 400 méteres vegyesúszásra és a 200 méteres hátúszásra.

– Hány emberrel kezdte Széchy a munkát és hogyan szűkítette a létszámot?

– Legalább százan voltunk és ebből a nagy merítésből egy évvel később hárman maradtunk: Hargitay András, Verrasztó Zoltán és én. Sokan jó úszók lettek volna, de nem kiemelkedőek. Közülük Széchy többeket a vízilabdázókhoz irányított át, másokból öttusázók lettek, mi pedig rohamoztuk a világszínvonalat.

– Ön például már 14 éves korában felnőtt magyar bajnok lett…

– Méghozzá a 200 méteres pillangóúszásban, de a legfontosabb a 400 vegyes, az arra történő felkészülés volt. Óriási volt közöttünk a versenyszellem, jóformán még félrenézni sem volt időnk. Széchy meglehetősen ellentmondásos személyéből nagy pozitívumként kell kiemelnem például azt, ahogyan ő mindent kiharcolt a mi lehetséges leghatékonyabb iskoláztatásunk érdekében. A II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumban úgy voltunk normál tanulók, hogy csak 11 és 14 óra között voltunk az iskolában, ahol külön tanárok foglalkoztak velünk. Széchy oroszlánként harcolt értünk, viszont minden héten be kellett mutatnunk az ellenőrző könyvünket.

– Milyen eredményeket köszönhet ennek a kivételes bánásmódnak?

– Bár lettem Európa-bajnoki bronzérmes, vb-ötödik helyezett is, de legtöbbre az 1976-os amerikai bajnokságon a 400 méteres vegyesúszásban elért győztes időmet tartom, mert ez akkor az Amerikában, ezen a távon valaha úszott legjobb időnek számított.

– Mit gondol, mitől lett Széchy olyan kivételesen sikeres edző, amilyen lett?

– Soha nem vett át senkitől semmit, soha nem másolt! Mindig az éppen adott magyar viszonyokhoz kereste az optimális megoldást. Még véletlenül sem lehet az elért sikereit a szerencse számlájára írni! Aki három, egymást követő, kiemelkedően eredményes generációt fel tudott nevelni (hármunkat, majd Darnyi Tamás és Szabó Joe korosztályát, végül Rózsa Norbertet és Czene Attilát), fel tudta vezetni a világszínvonalra, az valamit nagyon tudott.

– Talán az sem véletlen, hogy Hargitay, Verrasztó és Ön is orvos lett?

– Rendkívül jó alapfeltételek között tanulhattunk, azt is mondhatom, még anyagilag is érdemes volt egyetemre járnunk. Én például előbb elvégeztem a TF-et, majd beiratkoztam az orvosi egyetemre és 1986-ban, 29 évesen lettem doktor.

– Sós Csabának első és egyetlen edzője Széchy Tamás volt. Egy mérleg elkészítésekor mit hangsúlyozna vele kapcsolatosan?  

– Széchy tényleg egy zseniális valaki volt. Óriási erények és gyengeségek egyaránt jellemezték. Amit egészen biztosan merek állítani: ha nem hozzá kerülök, közel sem lettem volna képes azokra az eredményekre, amelyeket vele sikerült elérnem!

(Magyar Edzők Társasága / Jocha Károly)