Dzsudzsák ne a tűzbe menjen, inkább focizgasson!
Egy ideig nyugtom volt Dzsudzsák Balázstól, de a pénteki sportnapilap címoldaláról megint féloldalas fotója néz rám, s persze ott a kikerülhetetlen, legújabb szlogen is: „Tűzbe megyek a címeres mezért”…
Dzsudzsák Balázs. Fotó: MLSZ
Megvallom, tényleg csak felszínesen ismerem a magyar labdarúgás színét és visszáját, de azok az ismeretek is teljesen feleslegesek, hiszen minden tudja, hogy e témában igazi „parasztvakítás” folyik, immár évtizedek óta. Jelenleg már ötmilliós havi átlagfizetésről beszélnek az NB I-es labdarúgókkal kapcsolatosan, miközben a kedvezményezettek között lámpással kell keresni azokat, akik csipetnyit is tudnak a labdarúgás tudományából. Ezen kedvezményezettek között egyetlen olyan sincs, aki akár csak hétköznap is befűzhetné egy Albert Flórián vagy Göröcs János cipőjét, miközben a hatvanas évek két kiválósága még – átszámításokkal együtt is – a századát sem kereste annak, amivel ezeket a jóval szerényebb képességű labdazsonglőröket a sors megjutalmazta.
Az esztelen mértékben növekvő szerződési összegek természetesen megbolondítják a „fiúkat”, akiknek egyik kiemelkedő egyénisége a már említett Dzsudzsák Balázs. Mindenki tudja, miért nem maradt annak idején Európában, s vállalkozott keleti kalandtúrákra. A pénz „kicsit” több volt, a követelmények pedig „kicsit” szerényebbek lehettek arrafelé. Balázska pedig nem biztos, hogy meg akart szakadni a melótól valamelyik európai élvonalbeli klubban.
Mindezek a csalafintaságok már régen kevesek lennének ahhoz, hogy felizgassam magamat. Ám ezek az alkalmi kitörések-nekibuzdulások csak megemelik a vérnyomásomat! Dzsudzsáknak ugyanis már nem ez az első, s nem is a második nagyhangú, címoldalas bejelentkezése, amely alkalmakkor mindig igyekszik „megrajzolni” a nagyérdeműt. A csúcsot egyébként nekem az a címoldali szlogenje jelentette, amikor így szólt: „Nekünk ez a munkánk!” Tessék nyugodtan visszakeresni, ugyancsak a sportnapilapban mesélt Balázska, s bizonyára akkor is sokaknál eljutott a könnyfakasztásig!?
A nagy nekibuzdulások eredményei mindenki előtt ismertek: Dzsudzsák Balázs már emberemlékezet óta messze nem úgy játszik a nemzeti együttesben, ahogyan azt ezen ígérgetések alapján nem elvárni (!), de legalábbis remélni lehetne. S valamiféle látványos változásra nem is nagyon számítok. Ha pedig véletlenül egy-két olyan válogatottat le is győzne a magyar nemzeti együttes, amelyek belül vannak a FIFA erősorrendjén az első százon, hát az sem okozna égszakadást-földindulást a magyar labdarúgásban.
Mindezt a teljesség igénye nélkül előrebocsátva lenne egy nagyon szerény és végtelenül korrekt ajánlatom: Dzsudzsák Balázs gyakoroljon némi önbírálatot és egy hosszabb időre tegyen lakatot a szájára. S majd csak akkor nyilatkozzon megint – akár a címoldalon is -, ha legalább két-három tétmérkőzésen egyértelműen kiemelkedő játékkal rukkol ki!
Ha ez így történne, akkor viszont nem lenne szükség ezekre a megnyilvánulásokra. elég lenne ránézni a jegyzőkönyvre…
Egy ilyen kifejlet sokkal hatásosabb lenne, mint a jelenlegi gyakorlat, a hatalmas léggömbgyártás.?.
(jochapress / Jocha Károly)
