Elhunyt Korondi Margit, aki Helsinkiben az első magyar aranyérmet szerezte
Életének 90. évében elhunyt kétszeres olimpiai bajnok tornászunk, Korondi Margit. A bajnoknő sikerei közt 8 olimpiai érmet számlál.
Ismét egy legendával lett szegényebb olimpiai családunk. Hosszú betegség után, Las Vegas-i otthonában hunyt el az 1952-es helsinki olimpia első magyar aranyérmét nyerő tornászunk, Korondi Margit.
A Magyar Nemzet úgy tudja, Korondi Margit március 6-án elhunyt Las Vegasban – erről korábbi olimpiai bajnok csapattársa, Kertész Alice tájékoztatta a Magyar Olimpiai Bizottságot, miként arról is, hogy Korondi Margitot az Egyesült Államokban már el is hamvasztották.
Pindurkának – ahogy egyik edzője, Aradi Gyula hívta – már a pólyában eldőlt a sorsa.
Az 1932. június 24-én, Celjében született olimpiai bajnokunk édesapja, Korondi Ferenc maga is kiváló tornász volt. Ám testnevelő tanárként az 1932-es olimpián nem indulhatott, mert professzionistának számított a kor akkori szabályrendszere szerint. Talán ezért is, vitte magával egészen kiskorától kezdve lányát a tornaterembe. Aki így emlékezett vissza egy pár évvel ezelőtti interjúban:
„Mindig kérdezik tőlem, hogy elveszítettem-e a gyerekkoromat, mert tornásztam. Hogyan veszíthettem volna el, amikor imádtam? Édesapám már a pólyában a lábamnál fogva himbált, hogy mutassa, mennyire erős vagyok, és ő már akkor tudta, olimpiai bajnok lesz belőlem, annak fog nevelni. Azt hiszem, bennem akarta saját magát látni, mert neki nem sikerült kijutni az olimpiára, pedig igazán közel állt hozzá. Nagyon hálás vagyok a tornának, mert önfegyelmet, tartást adott. Én ugyan pici vagyok, de a sportnak köszönhetően be tudtam lépni úgy egy társaságba, hogy elegáns legyek, és figyeljenek rám. Emellett minden testrészem mozgott, az alakmegőrzéséhez ez elengedhetetlen volt. Az agyamat is megtornásztattam, hiszen egy gyakorlatot nem lehet anélkül tökéletesen végrehajtani, hogy előtte ne gondoljam végig, mit és miként fogok tenni, amikor engem szólítanak a szerhez.”
Kis túlzással előbb tanult meg kézen járni, mint lábon. Korondi Margit már egészen fiatalon kitűnt tehetségével, az 1947-es ifjúsági országos bajnokságon valamennyi szeren ő gyűjtötte be az első helyet. Akkoriban még csak álmodozott róla, hogy majd egyszer példaképeivel, Keleti Ágnessel és Tass Olgával tornázhasson együtt, és nemes versenyzésben, túl is szárnyalja őket. Talán maga sem hitte el, hogy alig húsz évesen, már tagja is lett a Helsinkibe utazó olimpiai csapatnak.
Az közismert, hogy kis hazánknak, aranyak szempontjából, mindmáig az 1952-es játékok a legsikeresebb, ám arról már kevesebb szó esik, hogy az első öt napon még nem született magyar siker. Majd eljött július 23., így kevesebb, mint egy hónappal huszadik születésnapja után, a felemáskorlát versenyében, a dobogó legfelső fokára állhatott fel Korondi Margit, megelőzve ezzel nemcsak a szovjet riválist, hanem az egykori példaképet, Keleti Ágnest is. Egy máig nem cáfolt anekdota szerint Rákosi elvtárs aznap reggel egy táviratot küldött a faluba, melyben az állt, semmiképpen se nyerhet. Majd pár óra elteltével ismét egy sürgöny érkezett a válogatott edzőjéhez, Herpich Rezsőné Vali nénihez, melyben már arra kérték tegyen meg mindent, hogy nyerjenek. Hogy ezen múlt-e, már soha nem fogjuk megtudni, viszont az almanachok azóta is őrzik, hogy Helsinki első magyar aranyát a küldöttség legfiatalabbjaként, Korondi szerezte.
A 2006-ban, Melbourne-ben készült képen balról: Korondi Margit, Köteles Erzsébet, Zsivotzky Gyula, Bodó Andrea, Keleti Ágnes és Tas Olga (fotó:jochapress)
Az olimpia után egy sérülés miatt Korondi Margit visszavonult. Civilként kötödét nyitott az Oktogonon. Ide tért be pár évvel később Sárkány István, hogy visszacsábítsa a szőnyegre, mondván a csapatnak szüksége van rá a melbourne-i olimpián. Bár nem volt könnyű visszarázódnia, mégis sikerült visszatornáznia magát a válogatottba.
Forrás: MOB / MNO
