Elhunyt Zarándy Pál
Életének 82. évében, hosszan tartó súlyos betegség után, szerda reggel elhunyt Zarándy Pál az egykori Vasas, majd a Vörös Meteor evezős szakosztályának kiváló versenyzője, a kétezres évek elejétől a Danubius Nemzeti Hajós Egylet gazdasági alelnöke, 2018-tól tiszteletbeli alelnöke, a Zarándy evezős dinasztia legidősebb tagja.
Id. Zarándy Pál – vagy ahogy evezős berkekben ismerték, Paja, kisebbeknek Pali bácsi – a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki karán szerzett villamosmérnöki oklevelet, majd tudását közgazdasági oklevéllel egészítette ki, melyhez kitűnő angol és német nyelvtudás társult.
Élete volt a magyar energetika. Szakmai közéleti tevékenységét röviden felsorolni is nehéz. Számos társadalmi pozíciót vállalt a magyar energetika érdekeit, szakmai előrehaladását képviselve. Alapítója, majd elnöke, illetve évtizedekig elnökségi tagja volt a Magyar Mérnöki Kamara Energetikai Tagozatának.
A Magyar Energetikai Társaságnak sok éven át ügyvezető elnöke, majd elnöke, az MMK elnökségének több alkalommal a tagja, az MMK energetikai szakértője, szóvivője. Szakmai munkásságát és példaértékű közéleti tevékenységét számos kitüntetéssel, díjjal ismerték el, amelyek közül kiemelkedik a 2020. évben kapott rangos állami elismerés, a Magyar Érdemrend lovagkeresztje polgári tagozatának kitüntetése.
A DNHE alelnökeként elévülhetetlenek az érdemei egyletünk gazdasági stabilitásának kialakításában, fenntartásában, illetve az általunk üzemeltetett korábbi sporttelepünk megtartásáért folytatott tárgyalásokban, ami után sikerült szinte vesztes pozícióból újabb öt évre szerződést hosszabbítanunk.
Paja megkérdőjelezhetetlen tisztessége, erkölcsi példamutatása, felkészültsége, szerénysége, követésre érdemes mindenki számára az élet bármely területén.
A legutóbbi idők kivételével rendszeresen vett részt evezős ergométeres kihívásokon (DIRTY DOSEN), ultratávú futásokon (3 generációs „Zarándy+” csapat tagjaként többszörös UltraBalaton teljesítés), terep maraton futásokon.
A betegséggel vívott hosszú küzdelem során fedezte fel újra – több évtized „csak” csapatevezés után – az egypárevezősben rejlő technikai kihívások szépségét, örömét, és szinte gyógyultan kötött ki a stéghez egy-egy vízre szállás után. Egész életével, munkájával, hitével, vezetőként, családfőként igaz és nem mulandó példát mutatott mindannyiunknak.
Forrás: DNHE
