Először a románok, majd a magyarok is eltiltották
Hazai tornászberkekben főnyereményként emlegették, amikor 2017 tavaszán az Aradról Magyarországra költözött Olívia Cimpian szülei bejelentették, hogy junior Európa-bajnoki bronzérmes lányuk magyar színekben szeretné a sportpályafutását folytatni. Hívatlanul érkeztek, barátsággal fogadtattak.
Fotó: Nagy Béla / Magyar Nemzet
A 16 esztendős olimpiai reménység országváltása persze kiverte a biztosítékot Déván, a romániai tornasport fellegvárában – ahol egykor Comaneci, Eberle, Szabó és más kiválóságok nevelkedtek -, magyar oldalon viszont mozgósította mindazokat, akik a maguk eszközeivel és kapcsolataikkal tehettek Olívia boldogulásáért.
Gesztus helyett eltiltás
„Azt ma is le kell szögezni, hogy a magyar gyökerekkel is rendelkező Cimpian családot senkisem csábította Magyarországra, maguktól jöttek és szándékaikkal kapcsolatban egyértelműen fogalmaztak – emlékeztetett a 2017-ben történtekre az SzPress Hírszolgálatnak nyilatkozó Altorjai Sándor, a hazai szakszövetség főtitkára, aki 2016 óta a nemzetközi szövetség döntéshozó testületének, a Tanácsnak is a tagja. – Elsősorban dr. Vörös József klubelnöknek köszönhető, hogy Olívia a Postás Sportegyesületbe került, ott igen jó körülmények között edzhetett, lakhatást kapott, ösztöndíj formájában fizetést is, ezen kívül két magántanárt, hogy a magyar nyelvet mielőbb elsajátíthassa. Miután letette az állampolgári esküt, tájékoztattuk a nemzetközi szövetséget a versenyeztetés alapvető feltételének teljesüléséről, ám nekik tovább kellett passzolniuk a labdát a románok térfelére. Őszintén szólva az lett volna a meglepő, ha zokszó nélkül hozzájárulnak a már kettős állampolgár tornász szerepeltetéséhez, de mivel ez távolról sem állt az érdekükben, a gesztus elmaradt. A kategorikus „nem” 2018 szeptemberéig elvágta Olívia útját, az viszont már egyáltalán nem a sportbarátságunk jelét mutatta, hogy még a magyarországi versenyeztetését is blokkolták. Visszatérésének időpontja így kitolódott tavaly őszre, de még így is megmaradt az esély arra, hogy a 2018-as világbajnokságon magyar válogatottként versenyezhessen.”
Meggondolták magukat
A kényszerszünetből már csak negyedév volt hátra, amikor tavaly nyáron újabb váratlan fordulat következett be a versenyzést egyre inkább hiányoló Olívia életében.
„A Cimpian család összepakolt, és viharos gyorsasággal visszaköltözött Romániába, mondván, hogy az érettségire ott jobban tud a lányuk felkészülni – folytatta Altorjai Sándor, aki nem tagadja, hogy Olívia felkarolásával egy ütőképes magyar olimpiai csapatot szerettek volna kialakítani. – Nem csak a Postás vezetői, hanem mi a szövetségben is úgy éreztük magunkat, mint akiket hintába ültettek. Mindent, amit megígértünk, be is tartottuk, örömmel tapasztaltuk, hogy a magyar tornászlányok nem idegenként, hanem barátként tekintenek rá, jó fejnek tartották, a válogatott leendő igazi erősségének. Senkinek se jó, hogy így alakultak a dolgok, legkevésbé a versenyzőnek nem, aki láthatóan jól érezte magát nálunk, dacára annak, hogy rajta kívül álló okok miatt csak szemlélője lehetett a hazai és a nemzetközi tornaversenyeknek.”
Fordult a kocka
Ebben a furcsa helyzetben, a második nagy váltást követően fordult a kocka, és a román tornaszövetségnek kellett a magyarok hozzájárulását kérnie Olívia csatasorba állításáért. A kérelemmel kapcsolatban a tavalyi világbajnokság után a kétszeres olimpiai bajnok Magyar Zoltán vezette hazai szövetség vezérkara arra jutott, hogy most nekik kell nemet mondaniuk, ugyanúgy, mint két éve román kollégáiknak. Nem azért, mert a kölcsönkenyér visszajár, hanem a kialakult erkölcsi, sportszakmai, nem utolsósorban anyagi károk miatt.
„Ez bizony egy rossz befektetés volt, aminek megvan a tanulsága is. Sajnáljuk a kálváriát járó versenyzőt, aki egy újabb évet elveszít a sportpályafutásából, ugyanakkor azt kívánjuk neki, hogy visszatérése után legyen sikeres, eredményei kárpótolják a veszendőbe ment hosszú hónapokért” – hangsúlyozta a hazai szövetség főtitkára.
SzPress Sporthírszolgálat
