Én nem is akartam Görbe helyére lépni

Tomori Zsuzsanna, a magyar női kézilabda-válogatott csapatkapitánya a Sport TV Mai helyzet című műsorában beszélt a 2014-es Eb tapasztalatairól, többek között a pszichológus, a vezéregyéniség és a bemelegítés fontosságáról. 

A Sport TV Mai helyzet című műsorában Tomori Zsuzsanna értékelte a 2014-es magyar-horvát közös rendezésű női kézilabda Európa-bajnokságot. Úgy véli, nagy esélyünk volt a négy közé jutni, és egyetért Németh András kapitánnyal, a legtöbb mérkőzés csak nüánszokon múlt az Eb-n. Pszichológusok is foglalkoztak az együttessel, a csapatkapitány szerint ez nagyon hasznos volt, nagy szerepe volt abban, hogy a csapat morálisan összeállt. A Dánia elleni csata után is leültek, két órát beszéltek. „Nagyon sokat beszélünk, ami fontos. Nem volt ez jellemző 4-5 éve a magyar nőzi kézilabda-válogatottra, de itt most az a fontos, hogy nincs hierarchia, mindenki, aki odajön, fontos, ha kétperces feladata van, ha tízperces, akkor tudja, mi a dolga, és tudja, ha megcsinálja, akkor segít a csapatnak. Ilyen szempontból léptünk előre, csak kellenek azok a pluszok, az 1-2 gól a végén, a nüánszok.”

Arról, hogy a nemzeti csapatnak Görbicz Anita nélkül nem volt igazi vezéregyénisége az Eb-n: „Én nem is akartam Görbe helyére lépni, úgy gondolom, nem is lehet. Ő olyan vezéregyéniség, olyan klasszis, aki mindent tud a játékról. Ha ő összefogta a csapatot, odaszólt valakinek, ránézett a másikra, az tudta, mit kell csinálni. Ez most nálunk nem volt meg, a nagyon jól védő Kiss Éván kívül nem volt olyan játékosunk, aki jó formában, klasszis formában lett volna, aki tudná húzni a csapatot, vagy ha 10 percig nem lövünk gólt, neki adjuk a labdát, és tudjuk, hogy ő biztosan átlendít minket a holtponton – véli Tomori. – Próbáltam morálisan abszolút összetartani a csapatot, a pályán sajnos én sem tudtam vezéregyéniség lenni, de nagyon bízom benne, hogy Görbe nyártól vissza tud állni, és erősíti a csapatot.”

 „Amikor elkezdtünk melegíteni, nagyon jó érzés volt 4, 5 vagy 10 ezres csarnokba úgy befutni, hogy a szurkolók nyolcvan százaléka nekünk szurkol, és amikor befutottunk, felrobbant a csarnok. Úgy kezdtünk el melegíteni, hogy Úristen, itt mindenképp nyerni kell, és velünk van egész Magyarország. Ez nagyon jó érzés volt, de úgy gondolom, kicsit elvitte a gondolatokat. Mindenki egyénileg melegít, ahogy ő szeretne, ahogy neki jó, mindenkinek megvannak a kis babonái. Azt a 10 percet pedig, ami a meccs és a bemelegítés között van, azt egy kicsit szoknia kell annak, aki ezt az időt nem tudja mentálisan feldolgozni. Ezen is tovább dolgozunk” – mondta a bemelegítés és a kezdősípszó közötti, a magyar szokásoktól eltérő nagyobb különbségről, ami szintén szerepelt Németh András beszámolójában.

Összességében reálisnak érzi a hatodik helyet, ebben a nagyon szoros a női mezőnyben, ahol az első nyolc-tíz csapat között csak kevésen múlik, hogy valaki négy közé jut vagy tízedik lesz. „Ha kijavítjuk a kis hibáinkat, úgy gondolom, nagyon nagy lehetőség van ebben a válogatottban.”