Érdekes levél érkezett Belgiumból
Levelet hozott a posta. Nem a szomszédból, hanem egyenesen Belgiumból. Nem is akárki a feladója, egy korábbi és ugyancsak teljes homályban élő, egykori kézilabdás világbajnoknő, Ignácz Ilona. Igaz, a mai magyar divat szerint nem illik érzelgősködni. Szeretettel emlegetni a korábbi, nagy magyar sportsikerek hőseit, ugyan minek? Hogy ez nem biztosan van így jól? Hölgyeim, uraim, kit érdekel ez a felvetés. Rohanunk előre, egyre gyorsuló tempóban, miközben az életünk (tisztelet a kisebbségnek) lassan olyan lesz, mint egy kisebbfajta fűrészporgyár. Rettegés az anyagiak állásától, legyen bár az illető szerény körülémények között élő vagy éppen dúsgazdag. Egyre megy. Egyébként minél több van valakinek, annál inkább illik nyafogni…
De nézzük csak, miről is ír a levél feladója.
Az utóbbi hónapok egyik, kiemelt témájával, Karl-Erik Böhnnel kezdi, akit őszintén sajnál korai haláláért, de azt is megjegyzi: „azért mégsem ő alapozta meg a magyar női kézilabdázás sikereit, nemzetközi elismertségét.”
Ignácz Ilonka szerint abban ugyanis, hogy Magyarország listavezető a sikeres nemzetek között, nagy része van Török Bódog személyének, 23 éves kapitányi munkálkodásának. Ő ugyanis olyan alapokat teremtett, amelyekre még ma is sok edző építhet.
Ez így is van rendjén – írja Ignácz Ilonka -, mint ahogy azt is rendjén valónak találja, hogy minden korszaknak megvan a maga sikerembere,
de amíg egy nyolcadik helytől „kábulatban élnek”, addig egy korszakalkotó egyéniségről mélyen hallgatni – ez minimum enyhe túlzás.
A mai magyar közgondolkodásra is rávilágít, amikor ezt írja: „Török Bódog halála után nem sokkal írtam egy ma is aktívan író újságírónak azért, hogy a Bódog legalább annyit megérdemelne, hogy egy tisztességes nekrológot vagy hasonlót írjanak róla. A válasz az volt, hogy „nem lehet őt eladni”. Hát kérem, ez itt a nagy baj, már minden sort csak és kizárólag úgy biztosítanak, ha azon megvan a méretes haszon. Hogy a fiatalok mellett az edzőknek is szükségük lenne példaképekre, akiknek emberi és szakmai nagyságát kellően kellene ápolni és „melegen” tartani. Ha valaki, Török Bódog maximálisan megfelelt ezeknek az elvárásoknak. Sok éve át nem csak edzőnk volt, hanem mindenben színvonalat tartott: öltözködésben, viselkedésben, kommunikációban, társalgásban…értelmes, intelligens, okos, kiváló szakember volt. Ő helyezte fel a magyar női kézilabdázást a sportág nemzetközi térképére.”
Ignácz Ilonka még hosszan fejtegette gondolatait, a temetésen elhangzottakkal, illetve el nem hangzottakkal kapcsolatosan, egészen addig, hogy az egykori bajnokoknál, csapattársainál sem volt minden rendben. Mindössze ketten mentek el a temetést követő gyászmisére, pedig amit Török Bódogtól kaptak, az mindannyiuk életét döntően befolyásolta…
Mit lehet ehhez hozzáfűzni? Nem sokat. Talán csak annyit, hogy értékén kellene dolgainkat kezelni. akár „eladhatók”, akár nem!
