Faragó Tamás női vízilabdázóinkról: Kevés klasszis játékosunk van
Faragó Tamás megfellebbezhetetlen tekintély a magyar vízilabdában. És nemcsak azért, mert ő maga a sportág legendája, olimpiai, világ- és Európa-bajnok, de edzőként is letett valamit az asztalra. Például ő volt a legutóbb (2005-ben) világbajnokságot nyert magyar női válogatott kapitánya. Éppen ezért kértük most őt a fukuokai női póló-vb értékelésére.
Faragó Tamás (fotó: jochapress.hu)
Mielőtt a magyarokra rátérnénk, beszéljünk előbb általánosságban a világbajnokságról. Átrendeződtek a nemzetközi erőviszonyok?
Szerintem alapvetően nem, csak ahogy a férfiaknál van nyolc csapat, amelyek közül bármelyik bármikor nyerhet, úgy a nőknél is most már van hat-nyolc ilyen. Azok, akik most a világbajnokságon a legjobb nyolcban végeztek, ha nem is egyenlően erősek, de bármikor bárkit legyőzhetnek. És akkor a vb-ről kitiltott oroszokról még nem is beszéltünk…
Azért az utóbbi években mindig mindenhol győztes amerikaiak ötödik helye csak mutat valamit…?!
Azt, hogy a jövő évi rendkívül sűrű program miatt az edzőjük többüknek megengedte, hogy kihagyják ezt a világbajnokságot. Így több fiatalt is bevetettek, és gyakran még a kint lévő csapatukhoz képest is tartalékosan játszottak, ellenünk is – leszámítva az ötmétereseket – a cserekapusuk védett.
Akkor térjünk át a magyarokra! Hová kell tennünk ezt a hatodik helyezést? A tavalyi vb-ezüst után mindenképp csalódás…
Csak mondom: most is ugyanúgy két vereséget szenvedtünk, mint tavaly, amikor másodikak lettünk. Egyértelműen kimondható, hogy minden egyes nagy torna a negyedöntőknél kezdődik. Ha ott kifogsz egy rossz napot – mint mi most a spanyolok ellen –, akkor máris oda az esély a jó szereplésre. Aki negyeddöntőt nyer, lehet világbajnok, aki negyeddöntőt veszít, rossz esetben csak a nyolcadik helyen zár.
Elfogadom, lehetett gyenge napunk a spanyolok ellen. De a csoportmeccseken 21 gólt kaptunk Japántól. Vagy ez nem számít, mert mi még többet dobtunk?
Azt mondom: gyenge csapat ellen jól játszani csak klasszisok képesek. A 21 gól azt mutatja: kevés a klasszis játékosunk.
Egy másik megkérdőjelezhetetlen „kollégája”, Kemény Dénes szerint Keszthelyi Rita a világ legjobb játékosa. Ő is csődöt mondott?
Nem, Rita most is hozta magát. De ő az egyetlen, aki fikszen kiemelkedőt tud nyújtani. Manapság viszont már a nagy sikerekhez egy jó csapat, és három-négy klasszis szükséges.
És ez most nálunk hiányzott?
Igen, sajnos a legjobbjaink Rita kivételével tudásuk alatt játszottak.
Jelent ez a nem túl sikeres szereplés valamit a jövő évi olimpia szempontjából, azon kívül természetesen, hogy így még nem kvalifikáltunk Párizsra?
Természetesen komoly tanulságokat lehet és kell is levonni, de most nem muszáj hirtelenjében mindent felforgatni, új kapitányt, új játékokat keresni.
Mi a legfontosabb tanulság?
Az, hogy a magyar női pólóban nagyon szűk a merítés, ha valaki bekerül a válogatottba, onnan nehezen kerül már ki. Meg azt kell megvizsgálni: a játékosok többsége alkalmas-e arra, hogy egy komoly mérkőzést megnyerjen.
A csapata 2005-ben világbajnok lett. Mi az alapvető különbség az akkori és a mai válogatott között?
Nekem sok jó játékosom volt, akik tudták a csapatérdeket az egyéni érdekeik elé helyezni. De ennél is fontosabb, hogy azt a társaságot a megalkuvást nem ismerő győzni akarás jellemezte.
(sportal.hu)
