Felavatták Zsengellér Gyula emléktábláját Újpesten
Zsengellér Gyula világbajnoki ezüstérmes labdarúgó pályafutása előtt tisztelegve emléktáblát avattak pénteken az újpesti Szusza Ferenc Stadionnál.
Az ünnepségen Somos András, az UTE Baráti Kör tiszteletbeli elnöke elmondta, Zsengellér 11 éve alatt négy bajnoki és öt gólkirályi címet szerzett újpesti színekben, egyszer megnyerte a Közép-európai Kupát is, a 303 bajnoki mérkőzésen elért 368 gólja pedig minden idők legjobb újpesti gólátlaga.
A kétszeres európai aranycipős támadójátékos 1936 és 1947 között 39 válogatott mérkőzésen 32 gólt szerzett, és 1938-ban alapembere, sőt legeredményesebb tagja volt – négy meccsen öt gólt lőtt – a franciaországi világbajnokságon ezüstérmet nyert magyar csapatnak.
Az életrajzi adatok ismertetése után Somos az újpesti stadion névadóját, Szusza Ferencet idézte, aki majdnem hat évet játszott együtt Zsengellérrel.
„Meghatározó egyénisége volt az akkori Újpestnek. Több volt egyszerű csapatkapitánynál. A pályán második edzőnk volt, akinek utasításait gondolkodás nélkül hajtottuk végre. Zsonglőrként kezelte a labdát, egyedülálló játékintelligencia jellemezte. Csodálatosan tudott alkalmazkodni a körülményekhez. A kapu előtt szellemesen, ötletesen oldotta meg a helyzeteket. Olyan tanítómester tisztelünk benne, aki hallatlanul nagy tudását megpróbálta belénk táplálni. Véleménye még a magánéletünkben is számított” – jellemezte Szusza egykor Zsengellért.
Somos hangsúlyozta, az emléktábla-avatással az a céljuk, hogy Újpesten is a hozzá legméltóbb helyen őrizzék Zsengellér Gyula emlékét, és halhatatlanná tegyék az utókor számára a nevét.
„Biztos vagyok benne, hogy ennél méltóbb hely nem lehetne, hiszen a világraszóló, egyedülálló sikereit itt érte el”
– szögezte le.
Az emléktáblája költségeit az UTE, az UTE Baráti Kör és az Újpesti Közművelődési Kör tagjainak felajánlásaiból finanszírozták
Az 1915. december 27-én született Zsengellér Gyula szülővárosában, Cegléden ismerkedett meg a labdarúgás alapjaival, majd 1930-ban a Salgótarjáni Bányász TC-ben vált élvonalbeli játékossá. Az UTE-t 1936 és 1947 között erősítette. Utána Olaszországba szerződött, ahol előbb az AS Roma, majd az Anconitana csapatában játszott. 1951-ben a kolumbiai El Deportivo Samarios Santa Marta játékos-edzője volt, vezetőedzőként pedig 1953-ban mutatkozott be a ciprusi Larnacán.
1979-ig edző, vezetőedző és szaktanácsadó volt több csapatnál, 1958-1959-ben a ciprusi válogatott szövetségi kapitányi tisztét is betöltötte, és élete végéig tanácsadója maradt.
Utolsó éveiben is Cipruson élt görög felesége társaságában, Nicosiában hunyt el 1999. március 29-én. Ő távozott utolsóként az 1938-as vb-ezüstérmes magyar nemzeti tizenegyből. 2013-ban földi maradványait – végakarata szerint – Cegléden helyezték örök nyugalomra, ahol egy emléktermet is berendeztek a város sportmúzeumában. Ebben az évben lett Cegléd (posztumusz) díszpolgára.
2015-ben tornacsarnokot neveztek el róla Újpesten
2015-ben a Magyar Posta 400 forint névértékű bélyeget bocsátott ki az Újpesti Torna Egylet alapításának 130. évfordulójára, a bélyeghez tartozó borítékon születésének centenáriuma alkalmából Zsengellér Gyula portréja is szerepel.
A labdarúgás statisztikájával és történetével foglalkozó szervezet (IFFHS) 2012-ben a nyolcadik helyre sorolta minden idők legjobb góllövői között, a listában az első osztályú nemzeti bajnokságokban lőtt gólok számát vették figyelembe.
(MTI)
