A Fradi a Győr ellen másképpen játszik, mint a BL-ben!

Horváth Klára olimpiai bronzérmes, világbajnoki ezüst- és bronzérmes kézilabdázónő  –  első házassága révén Csíkné, második házasságában Kaspersné néven is ismert – ugyan a közelmúltban betöltötte a 70. életévét, de változatlanul örökmozgó. (Fotók: JochaPress.hu)

Bár rendeltetésszerűen Jánoshalmán lakik, de igen gyakran megfordul Budapesten is, hiszen két gyermeke, Judit és János egyaránt a fővárosban élnek. Két utazás közötti pihenőnapján hosszan beszélgettünk. Előbb az aktualitások kerültek szóba. Többek között a Ferencváros női kézilabda csapatának a Dunaújváros ellen volt erőpróbájáról is esett néhány szó.

– Bevallom, nem voltam különösebben elragadtatva a látottaktól, ami nem jelenti azt, hogy nem ismerem el a Ferencváros erőfeszítéseit. Látom, hogy a Fradi minden meccset nagyon komolyan vesz, a játékosok küzdőképessége vitán felüli, de igazán komoly, sokat ígérő tehetségeket nemigen lehet látni. Az egyetlen, akire hosszabb távon is érdemes lesz figyelni, az Háfra Noémi.

 – A Ferencvárost még nem özönlötték el a külföldiek, ez is egy szempont lehet.

– Ez a vendégjátékosok kategóriája egy külön beszélgetést is megérdemelne. Egyáltalán nem örülök annak, hogy immár sok éve itt vannak, nem is kevesen és ezek a zömében nem extra játékosok elveszik a hazai fiatalok elől a játéklehetőséget. Ami a Ferencvárost illeti, a montenegrói Maria Jovanovics állítólag visszavonul, de ha netán maradna is, azon a szinten nem oldja meg a Ferencváros átlövő gondjait. A két holland közül Danick Snelder jó beálló és védekezésben is helytáll, de ha lenne a Fradinak egy igazán komoly lövője, sokkal eredményesebb lehetne. Ennek hiányában az ő és a csapat lehetőségei egyaránt erősen behatároltak. Nekem egyébként a zöld-fehéreknél Kovacsics Anikó a kedvencem.

 – Ha már így belementünk a téma közepébe, legyen szó a május 2-án, szerdán esedékes, a magyar bajnoki cím szempontjából sorsdöntő Győr – Ferencváros rangadóról is.

– Papíron a Győr az esélyes, de ezeken a mérkőzéseken valahogy egészen másként játszanak a ferencvárosiak, mint a Bajnokok Ligájában. Hiába nyert a Győr már többször is BL-t, a Fradi viszont nem tud bejutni a Final Four legjobb négy csapata közé, erre a 60 percre mégsem mernék egyértelmű győri győzelmet fogadni.

 – A BL-ről beszélgetve bizonyára arra is nagyon sokan emlékeznek, hogy Ön a Vasas csapatával 1982-ben megnyerte az akkoriban Bajnokcsapatok Európa Kupájának (BEK) nevezett sorozatot. Azt viszont, hogy honnan indult, már csak nagyon kevesen tudhatják.

– Jánoshalmán születtem kétgyermekes családba, ott is jártam általános iskolába. A középiskolát viszont a kiskunhalasi Sziládi Áron Gimnáziumban kezdtem el. Bár ott mindenki atletizált és indult is a legkülönfélébb versenyszámokban, de engem igazából csak a kézilabda érdekelt. Hamar eljutottam a Halasi MÁV NB II-es csapatának edzéseire, ahol Horváth Istvántól nagyon sokat tanultam. A gimnázium kézilabda csapata egyébként megnyerte a középiskolások országos bajnokságát, s a győztes együttesben elsős létemre én is benne voltam.

 – Tizenöt évesen már rendszeresen pályára került a halasiak felnőtt csapatában is.   

– Gyorsan lépkedtem előre. Harmadikos voltam a gimnáziumban, amikor Lengyel Gábor behívott az utánpótlás válogatott keretbe. Ám mindjárt az első alkalommal nem engedtek el otthonról, mert a háztájiban a nővéremmel együtt kapálnunk kellett…

 – Az igazi áttörést az jelentette, amikor felvették a Testnevelési Főiskolára.

– Már nagyon vártak, mert akkoriban igen jó csapata volt a TF-nek. Amikor a nővérem jelentkezett, már azt hitték, én érkezem, de erre még egy évet kellett várniuk. Arra viszont nagyon határozottam emlékszem, hogy a TF-en volt – emberként és szakmailag is – kitűnő edzőnk, Varga Jenő vezetésével novemberben fehér ruhában mentünk a Keleti pályaudvarra, az akkori NSZK-ban világbajnokságot nyert női kézilabda válogatottunk fogadására.

 – Néhány héttel később viszont már Önt is behívta a legjobbak közé Török Bódog szövetségi kapitány.

– Többen visszavonultak és az ilyenkor szokásos fiatalításba én is belekerültem. Emlékszem, Bujdosó Ágival együtt lettünk kerettagok és a disszidált Hanus Ágnes 300 forintos ösztöndíját is megkaptam. Nagy pénz volt az akkoriban egy diáklánynak, aki a későbbi években különféle címeken havonta csaknem ezer forintig eljutottam!

 – 1969-ben pedig még nagyobb lehetőségek nyíltak meg Önök előtt.

– Későbbi férjem, Csík János már aláírt a Vasashoz, én viszont kötöttem az ebet a karóhoz: csak akkor jövök, ha lakáshoz segítenek, amit végül meg is kaptam.  Egészen 1982-ig a piros-kékeknél játszottam, s végül a BEK-győztes csapat tagjaként adott túl rajtam az angyalföldi vezetés. Pontosabban az úgy történt, hogy a Vasas mindenképpen meg akarta szerezni Krámerné Agócs Valit, mert nem volt irányítója. Álmomban sem gondoltam, hogy engem csereként átadnak a Spartacusnak, de végül így történt. Utólag már nem bánom, hogy a Kőér utcába kerültem. A bosszú túl szépen sikerült, hiszen új klubommal már a következő évben, 1983-ban megnyertük a bajnokságot a Vasas előtt! Ezt a bravúrt Szabó István (jobbról, balról Csík János) edzőnk vezetésével 1986-ban megismételtük.

 – 1988-ban azután Ön is vándorbotot vett a kezébe.

– Az akkor már Ausztriában edzősködött Gódor Mihály rábeszélt, hogy egy alsóbb osztályú csapathoz, Pechtoldsdorfba menjek ki játszani. Ezt másfél évig csináltam úgy, hogy csak a meccsekre mentem ki. Közben én itthon már 1985-től a Semmelweis Orvostudományi Egyetem testnevelési tanszékén dolgoztam. 1993-ban egy alsóbb osztályú német klub, a Bad Urach hívott vendégjátékosnak,, ahol két év alatt két osztályt mentünk feljebb. Ami ennél sokkal fontosabb volt, a most 37 éves János fiam is kinn volt velem és nagyon jól megtanulta a nyelvet.

– Németországból azután Belgiumba vitt az útja.

– Ott a női kézilabdázás még igen szerény szintet képviselt. Ezért fordulhatott elő, hogy az 1965-ös világbajnok csapat egyik tagja, az oda házasodott Ignácz Ilonka ajánlatát elfogadtam. Ott ismertem meg a második férjemet, akivel 2006-ban bekövetkezett haláláig szeretetben élhettünk.

 – Három évvel később végleg visszatelepült Magyarországra.

– 2009-ben nyugdíjba is vonultam, de mivel csak 29 év munkaviszonyom volt, az összeg nem egyenlő egy életbiztosítással. Egyébként hat éve átestem egy komoly műtéten, de úgy érzem, ezt a próbát kiállta a szervezetem. Azóta élem a kétlaki életemet, mindig mozgásban vagyok, de igazán jól csak Jánoshalmán, a szülőktől megörökölt és felújított házikómban és a hasonlóan kisméretű kertemben érzem magamat.

 – Gyermekeiről mit tudhatunk? Fia annak idején ígéretes kézilabdázónak indult… 

– János valóban tehetséges volt, felnőttként szerepelt Százhalombattán, Vácott és Debrecenben is. De amennyire imádott játszani, annyira nem volt oda az edzésekért. Az idősebb Juditot soha nem izgatta a kézilabda; egyébként pedig mindketten informatikai vonalon dolgoznak. Pillanatnyilag egyedülállók, de a 37 éves fiamnál mostanában felcsillant a remény, hátha elszánja magát és megházasodik. Én rettenetesen szeretném, mert nagyon vágyom legalább egy unokára.

 – A 70. születésnapjára komoly utazással lepték meg gyermekei.

– Ennek előtörténete is van, ugyanis az 1976-os, montreali olimpián valóban szinte karnyújtásnyira voltunk a Niagara vízeséstől, amit nagyon szerettünk volna látni, de az olimpiai csapatvezetés nem engedélyezte a kirándulást. Ezt a két gyerekem jóvoltából most bepótolhattam. Volt egy izgalmas kalandunk is, miután Kanadából vissza akartunk térni az államokba. A határon előjött egy morcos, színes bőrű tisztségviselőnő, akinek ujjlenyomatot kellett adnunk, mégpedig az öt ujjat egyszerre kellett volna lenyomnunk. Ez a mutatvány sehogyan sem akart sikerülni, mert az ujjaim a pályafutásom során elgörbültek. Végül nagy nehezen csak visszaengedtek az indulásunk oldalára.

 – A gyerekein kívül kikkel tart komolyabb kapcsolatot?

– A mi korosztályunk tagjai igen összetartók. Megyeriné Pacsai Mártával és Berzsenyi Máriával rendszeresen levelezünk a facebookon, de a többiekkel is gyakran beszélek telefonon. És amit igen fontosnak tartok megemlíteni: minden évben nagyon várjuk a MOB által rendezett nyugdíjas találkozókat!

(MKSZ / jochapress)