Gattuso, Pintér, Bölöni – és a pénznyelő Vidi!

Először a Bors szellőztette meg, mint „holtbiztos” hírt, mely szerint Gennaro Gattuso lesz a magyar labdarúgás első számú pénznyelője, a Videoton edzője. Majd jöttek a pro és kontra – természetesen mindig támadhatatlan! – információk az éppen aktuális állásról. Most éppen az olaszok hangja a legerősebb, akik szerint a játékosként világbajnok Gattuso mégsem teszi tiszteletét Székesfehérváron.

Szegény magyar labdarúgás, amelynek aktuális gazdái ki tudja, mióta, de csak és kizárólag a külföldi nagy nevektől várják a megoldást. Ebben a kérdésben a Videoton a listavezető és egyben a legnagyobb kárvallott is. Mindig leírom e hasábokon: dr. Mezey György nem könnyű – mások szerint kimondottan nehéz – fiú, de a tény ettől még tény marad: eddig egyedül az ő vezetésével tudott (a nemzetközi porondon egyelőre nem túl sokat érő) magyar bajnoki címet nyerni a fehérvári gárda.

Mezey azonban ezért, azért, de kegyvesztett lett és jött az emberileg ugyancsak nagyon „vékonyan” szerepelt (inkább leszerepelt?), „lefejelős” Paulo Sousa, aki nyilván legalább 8-10 millióba került havonta (ha a találgatás nem, igaz, ide várom a Videoton konkrét számadatait!), és mire ment vele a Vidi? Az első nyáron már a selejtezőben kiestek a BL-ből, egy évvel később pedig büntetőkkel voltak jobbak a török Trabzonspornál. Lett is óriási porverés, ám a következő körben (Basel, Genk, Sporting Lisszabon ellen előbb jól álltak, ám innen már nem sikerült a továbbjutás) amint vége szakadt a jó sorozatnak, az „erkölcsök bajnoka”, Sousa úr azon nyomban itt hagyott csapot-papot – mert rájött, hogy már sem bajnoki címet, sem kupasikert nem fog tudni elérni.

Túl azon, hogy másfél éves szerződéses kötelezettséget csak úgy elengedtek neki a gáláns „Vidi-vezérek”, az utódlása is éppen olyan zavarosan történt, mint maga a távozás. Ki tudná megmondani, hányadik szükségmegoldás volt a most végre távozó José Gomes, aki megint csak ígért, ígért és kasszírozott, a Vidi pedig maradt a homályban. Mindezt olyan költségvetéssel, amiről a többi magyar „profi” klub még álmodni sem álmodhatott.

S most megint egy új fejezet előtt áll a nagypénzű Videoton, s megint sokat tesznek vezetői azért, hogy a teljesen bizonytalan Gattusót úgymond megnyerjék a magyar labdarúgásnak. Ha mégsem jön a „neves” olasz – aki eddig csak két helyen bukott meg! – az csak azért történhet meg, mert Gattuso esetleg olyannyira felsrófolja az igényeit, amelyeket már a Videoton sem akar majd teljesíteni.

Mielőtt bárki megvádolna, hogy Mezeyt akarnám „visszakiabálni” a fehérvári kispadra, gyorsan elárulom: eszem ágában sem lenne döntési helyzetben a már 73. évében járó dr. Mezeyt visszahívni! Azt viszont nem vagyok hajlandó elfogadni, hogy kis hazánkban nincsenek olyan szakemberek, akik kevesebb csinadrattával, kevesebb pénzért ne tudnának hasonló, vagy akár eredményesebb munkát elvégezni, mint az úgynevezett „nagy nevek”.

Ritkán, de azért konkrét példa is adódik az ellenkezőjére is. A kecskeméti KTE-Phoenix Mecano gárdáját például az élvonalban újonc Bekő Balázs dirigálja: a pillanatnyi 8. helyük és 36 pontjuk azt hiszem, pozitív példaként említhető?

Ha pedig a külföldiekről van szó, hát elárulom: jómagam egyetlen ember elmaradt szerződtetését sajnálom csupán. Ő pedig dr. Bölöni László, a 106-szoros román válogatott, aki elég okos és elég tapasztalt is ahhoz, hogy érdemi változást hozzon a magyar labdarúgásba. Ám amikor kapitányt választott az ugyancsak nagyhatalmú MLSZ-vezérkar, Bölöni hamar antipatikus lett, mert kimondta: „uraim, itt legalább 6-8 éves munkára van szükség”. Azonnal elfelejtették, s helyette „felfedezték” a játékosként ugyancsak renitens Pintér Attilát, aki az évek során leginkább hangerejével és káromkodásával vétette észre magát.

Aki látta a finnek elleni barátságos mérkőzést a győri stadionban, annak szemernyi kétsége sem lehet felőle: Pintér a mi emberünk, meg Gattuso és a többiek.

A „nevesincs” magyar edzők pedig csak várjanak a sorukra.