Gedó György a 75. születésnapját ünnepli
Remek érzéke volt az ökölvíváshoz, technikailag kiválóan képzett, a vívóstílust képviselte. Az olimpiai bajnok, kétszeres Európa-bajnoki aranyérmes Gedó György április 23-án tölti be 75. életévét.
Gedó György (fotó: Földi Imre)
Vannak sportolók, akik az aktív időszak után elhagyják magukat, minimum pocakot eresztenek. Gedó György ugyanúgy néz ki, mint régen. Ha felveszi a bokszkesztyűt, régi önmagát idézi, még talán fogyasztania sem kellene. Na jó, a papírsúlyban (48 kg) nem léphetne ringbe, de pehelysúlyba (57) simán beférne. „Rengeteget sanyargattam magam, a napi két edzés mellett futottam a Svábhegyről Budakeszire meg vissza, számos alkalommal szó szerint összefutottunk Balczó Andrással.”
Adler Zsigmond csinált belőle ökölvívót. „Kihozta belőlem a maximumot, hogy egyáltalán valaki lettem. Nemcsak a sportban, úgy általában. Úgy hívtam, Fater, mert a nevelőapámnak tartottam. A halála évfordulója, április 17-e környékén kimegyek a sírjához, idén is voltam.” Gedó hozzátette, sportágára azért az ökölvívás kifejezést használja, mert az önvédelem nemes művészetének tartja. Arra is kitért, nem abból lesz jó bunyós – pardon, ökölvívó –, akit az első edzések egyikén összeeresztenek egy nem kezdővel, aki jól elagyabugyálja, hanem akiből hozzáértő munkával kihozzák, ami benne van.
Belőle kihozták, amatőrként 597 meccséből csak 11-et vesztett el. „Egyedüli magyar ökölvívóként négy olimpián vettem részt.” Nincs benne keserűség, hogy nem állhatott profinak, pedig súlycsoportjához képest megrendítő ütése volt, amit a hivatásosok között jól kamatoztathatott volna. „Azt mondták, nem egyeztethető össze a szocialista erkölccsel – disszidálni meg nem akartam, mindig magyarnak vallottam magam.”
Gedó György aranyérmével (fotó: jochapress)
Számos sikere mellett felejthetetlen történet, hogy 1998-ban a Hősök terén cipőt pucolt. Arra szerette volna felhívni a figyelmet, hogy aktív karrierje befejezése után számos sportoló sanyarú körülmények között él. Közvetve Gedó akciója is segítette, hogy 2004 óta életjáradék illeti azokat, akik az olimpián dobogóra állhattak. „Négy évvel korábban edzőként olyan súlyosan megsérültem, hogy ideiglenesen tolószékbe kényszerültem, s bizony elgondolkodtam a sorsomon. Büszke vagyok, hogy segítettem a folyamat elindításában.”
A 75. születésnap kapcsán persze szóba kerül az öregedés is, az olimpiai bajnok lekopogja, amióta megoperálták szürke hályoggal, újra jól lát. Aztán egy hamiskás, amolyan gedós mosollyal felemeli a mutatóujját, majd halkan énekelni kezd: „Hűtlenül elhagyott az ifjúság, de nyílik még számodra sok szép virág. Ismeri?” „Hogyne” – válaszolom, az Öreg fiúk dala. Kezével az ősz haján végigsimítva folytatja: „Bizony, bizony egy szép napon, kopog az ősz az ablakon, s egy reggel már a hajadon csillog a dér.” Majd hozzáteszi: „Kérdezte, hogy vagyok. Hát, így. De nincs ezzel semmi bajom, mert ez az élet rendje.” Azon nem kell meglepődni, hogy Gedó kívülről fújja a szöveget, a 70. születésnapján a Nemzeti Sportnak adott interjúban Petőfi Sándor Az Alföld című versére kezdett rá.
Már búcsúzunk, amikor az asztaltól felállva így ereszt utamra: „Boldog voltam, ha valakinek tudtam segíteni.” Hozzáteszi, nem mondott le arról, hogy összeállítson egy szakmai útmutatót, hogyan képzeli a fiatalok felkészítését.
Mit kívánhatnánk? Sok erőt hozzá!
(nemzetisport.hu, )
