Gercsák Szabina a harmadik olimpiáját nem szeretné elszalasztani

Két olimpiáról ezért-azért, de lemaradt a 70 kilósok súlycsoportjában versenyző judós, Gercsák Szabina. A miskolci származású, igen tehetséges és még mindig csak a 27. születésnapjához közeledő versenyző a harmadik ötkarikás lehetőséget már mindenképpen szeretné megragadni. Ezért is váltott klubot: Diósgyőrből Paksra igazolt. Az atomvárosi judó csarnokban beszélgettünk.

Gercsák Szabina (fotó: jochapress)

– Ugyancsak korán, már négyévesen megtettem az első lépéseket későbbi sportágam felé. A bátyám már járt edzésre én elég akaratos voltam ahhoz, hogy kiköveteljem: én is mehessek vele – elevenítette fel a legelső lépéseket Szabina. – Őt később elragadta a számítógépek világa, öcsém pedig a labdarúgásra váltott át. Flórusz János volt az első edzőm, aki mellett gyakorlatilag egész pályafutásom során ez év áprilisáig ki is tartottam. Jani bácsi kedves, a gyerekekhez különösen értő, kiváló pedagógus, akitől nagyon sokat tanultam. Még az unalmas eséseket is játékosan tudta megtanítani.

– Melyek voltak az első, technikák, amelyeket el kellett sajátítania?

– Az alaplépések megtanulása után a válldobás és a csípődobás következhetnek, ezek a legegyszerűbbek, no és a hátsó gáncs. Ezek maradnak meg leginkább a gyerekekben.

– Egészen fiatalon kezdett versenyezni.

– Már 5-6 évesen tatamira léphettem, még Szlovákiába is elvittek. Tízévesen bajnok lettem a Diák C-korosztályban, a 36 kilósok között. A 16-17-18 éves időszakom különösen eredményes volt. Utolsó éves ifiként Eb-t és vb-t is sikerült nyernem. 2014-2016 között szinte minden sikerült. Első lettem az ifjúsági olimpián is, utolsó éves juniorként pedig már a felnőtt Eb-n szereztem bronzérmet. Legfőbb erősségem az, hogy több dobást is képes vagyok összekombinálni, az egyikből továbblépni a másikba. Ráadásul a kevésbé gyakori baloldalra dolgozom. Ebben az időben a belső comb- és a csípődobás is szerepelt már a repertoáromban.

– 2016-ban egyetlen hellyel maradt le a riói olimpiáról.

– Ez a peches végkifejlet lelkileg nagyon megviselt. A sorozatos sikereket követően ez volt az első igazi kudarc az életemben, így ez több évig befolyásolta a történéseket. A gyakorlat hiánya mellett az is rontotta a helyzetemet, hogy összekerültem egy szakmailag rossz felfogású sportpszichológussal, aki nem jó tanácsokkal látott el. Ráadásul a 2014 óta fájó derekammal csak 2019-re jutottunk el odáig, hogy mindenképpen meg kell operálni – ez is oka volt a hosszúra nyúlt hullámvölgynek. Végül két csigolyámat kellett összekapcsolni. Nyolc hónapot ki kellett hagynom, s ez megint elég volt ahhoz, hogy ne jussak el a tokiói olimpiára sem. Pedig ebben az időszakban már 100 százalékos munkát végeztem, de nem volt elég versenyem. Helyzetemet csak nehezítette, hogy édesanyám 2019-ben egy súlyos könyöksérülést szenvedett, amely mindmáig statáriális változásokat hozott a család életébe. Édesanyám ugyanis azóta többet van kórházban, mint otthon, le is százalékolták és rendszeres segítségre szorul. A helyzet kezeléséhez nagy segítséget kaptam dr. Lubinszky Mária pszichológustól.

– 2022-ben még a DVTK versenyzője volt.

– Az év végén viszont a diósgyőriek formálisan kirúgtak. Emailben tudatták: túl sokba kerülök nekik. Ha a párom nem áll mindenben mellettem, talán már abba is kellett volna hagynom a judót. A folytatáshoz nagyban hozzájárult a DVTK erőnléti edzője, Petre Máté, aki januártól ingyen foglalkozott velem.

– A befejezés helyett így ismét az olimpiát veheti célba.

– 2016 után ez az első év, amelyben jól mennek a dolgaim, hiszen a nemzetközi erőpróbákon két harmadik és egy ötödik helyem van eddig. Ehhez általában 32-es, de olykor akár 64-es mezőnyben kell bizonyítani. Braun Ákos szövetségi kapitány után a paksi klub olimpiai bajnok elnöke, dr. Kovács Antal is elbeszélgetett velem, s végül itt komoly lehetőséghez jutottam. Bár számomra tökéletesek a viszonyok, mégis nehéz döntést kellett hoznom, több családi ok fennállása miatt is. Ám annyira korrekt ajánlatot kaptam a Paksi Atomerőmű SE részéről, hogy azt köszönettel el kellett fogadnom.

Gercsák Szabina klub- és válogatottbeli edzőjével, Braun Ákossal (fotó: jochapress)

– A körülmények tehát adottak, a papírforma szerint a jó folytatásnak kellene következnie.

– Ami tény, az eddigi jó eredmények nem altatnak, van bennem még plusz motiváció. Sokat jelenthet, ha a mentális hátrányomat levetkőzve, visszanyerhetem a régi önbizalmamat. Pupp Réka és a többiek között igen jól érzem magamat és rövid ittlétem alatt is érzem, hogy valamennyi szakembertől és versenyzőtárstól megkapom a maximális segítséget ahhoz, hogy optimális formába kerüljek. Talán furcsa, de az önbizalmam visszanyerése mellett a legfőbb gondom az, hogy messze vagyok a 70 kilós súlyhatár kihasználásának lehetőségétől. Ugyanis mindössze 67 kiló vagyok, így erősítenem is kell, meg egy kicsi „husika” is elférne rajtam.

– Ne kerülgessük, hogyan áll a párizsi kvóta esélye?

– Az alaphelyzet jó. A hónap végén lesz az első olyan verseny Mongóliában, amely maximális pontszámot ad. Mongólia után a következő verseny hazai pályán augusztusban megrendezésre kerülő Mesterek Tornája.

(jochapress / Jocha Károly)