Gergely István javaslatot tett le a MOB asztalára

„A soros, aktuális olimpián az adott versenyszám adott éremátadási ceremóniája előtt külön köszöntsék, külön engedjék a dobogóra azt a versenyzőt, aki versenytársa pozitív doppingtesztje miatt két olimpia között lépett előre a rangsorban.” – ezt javasolja Gergely István kétszeres olimpiai bajnok vízilabdázó.

A Sportlike.hu-n megjelent írásban a RacioNet-Honvéd sportmenedzsere arról számol be, hogy Zala György világ- és Európa-bajnok, olimpiai bronzérmes kenussal közösen beadványt intéztek a Magyar Olimpiai Bizottsághoz. Eszerint a soros, aktuális olimpián az adott versenyszám adott éremátadási ceremóniája előtt közvetlenül külön köszöntsék, külön engedjék a dobogóra azt a versenyzőt, aki versenytársa pozitív doppingtesztje miatt két olimpia között lépett előre a rangsorban – mivel sok esetben csak az eredményhirdetés után derül ki, hogy valaki pozitív tesztet produkál.

„Szomorúan olvastam a két kajakosról szóló híreket. A kábítószer fogyasztásának pszichológiai hátterébe ezennel nem mennék bele, vannak erre szakemberek, akik különböző kutatásokra alapuló véleménnyel bírnak arról, hogy sok esetben a sikeres emberek is miért nyúlnak ilyen szerekhez. Ha „csupán” egy átmulatott, félresiklott éjszakáról is van szó, akkor is megállapítható: komoly rizikót vállaltak tettükkel.

Sportszakmai oldalról is. Vannak ugyanis szabályok, amelyek be nem tartása szankciókkal bír. A rutinellenőrzésen megbuktak, a doppinglistán lévő szer miatt pedig most hosszú időre megbélyegeződtek.

Nem lennék a helyükben…

Persze ilyenkor könnyen ítélkeznek az emberek, ismeretlenül is kígyót-békát kiabálnak az adott sportolóra, pedig – anélkül, hogy felmenteném őket – előfordulhat, valóban „csak” félresiklásról van szó. A következményeket azonban viselniük kell, és azt hiszem, nem is szeretnének kibújni alóluk. A szabályok mindenkire vonatkoznak, nincsenek kivételek. Ha most ez esetben az a szabály, hogy a két kajakos esetében a sportági szakszövetség, valamint a Magyar Olimpiai Bizottság hoz döntést, akkor így kell lennie.

Minden bizonnyal jelen esetben nem az úgynevezett klasszikus doppingolás esete állt fent, még akkor sem, ha sokan összekeverik ezzel, és az említett bélyeget rájuk ragasztják. A két sportoló megítélése, népszerűségi indexe hatalmasat csökken, hiába nem doppingoltak, hosszú idő lesz, amíg szépen lassan tisztázódik minden. Az anyagi vonzata, a jövőképe is megvan természetesen ennek a történetnek, pillanatok alatt omlik össze az, amit eddig felépítettek. Azt hiszem, örök életre tanultak ebből.

A sport sem szent dolog, ha mélyebben elmerülnénk a témában, sok minden szóba kerülne, ad abszurdum szobrokat is dönthetnénk, mindazonáltal gyorsan rögzítek valamit, hozom az ellenpéldát: a sportban közreműködők még mindig nagyságrendekkel nagyobb százalékban tartják be az iránymutató, leírt szabályokat, mint amennyire elmondható mindez a civil életben voltaképpen bármelyikünkről. Elég csak a közlekedési szabályokat említeni… A sportolók lehet, hogy csibészek és természetesen mindegyikük győzni akar, de azért a sportági szabályaikat tiszteletben tartják, és ha úgy alakul, elismerik legyőzőiket.

A sport még mindig az egyik leginkább példamutatóbb terület, ahol a belső szabályzat elfogadott, 99 százalékban betartott szabályzat. Kivételek sajnos itt is vannak (hol nincsenek?), ilyenkor kerülnek elő az előre rögzített büntetési tételek.

A doppingszernek minősülő, vagy éppen kimondott doppingszerek kapcsán rengeteg oldalról közelíthetjük meg ezt a témakört, ezúttal kicsit ugorva azokról írnék, akik tisztán, a fair play szabályait betartva versenyeznek, mégis hátrányba kerülnek. Mert ezen a felületen is szeretném feltenni a kérdést: mi van azokkal a sportolókkal, akik a doppingvétségen ért társaik miatt előbbre léptek a rangsorban, és érmet kapnak? Általában hosszas huzavona után ugyan hozzájutnak a jól megérdemelt medáliához, megérkezik a „postai csomag”, de hol marad az erkölcsi elismerés? Mert a prémium, az életjáradék egy dolog, de a dobogón állás meg egy másik. Márpedig meggyőződésem, a sportoló nem anyagi megfontolásból törekszik a csúcsra, hanem szeretne ott állni a dobogón, vágyik a dübörgő tapsra, hazája himnuszára, vágyik azokra a pillanatokra, amelyek az éremátadást kísérik. A győzelmi eufóriában megélni több ezer ember elismerését felbecsülhetetlen dolgot jelent egy pályafutás során.”

Teljes cikk a Sportlike.hu-n: Javaslat a MOB asztalán!